XIV. Leó pápa azon a földön, amely misszionáriusként formálta őt: az őt váró nép sebei és reményei
2026. november 13.
Sok perui számára ez nem „csupán” egy pápa érkezését jelenti majd. Ez annak a „Roberto atyának” a visszatérését jelenti – immár Péter utódaként –, aki osztozott nehézségeikben, bejárta földjeiket, és az evangélium fényében megtanulta felismerni népének reményeit és szenvedéseit, valamint osztozni is azokban. Ez olyan kötelék, amelyet sem az idő, sem a péteri szolgálat – amelyre az egyetemes egyházban hivatást kapott – nem tudott eltörölni.
„Mindenki úgy érzi, hogy ő hozzájuk tartozik, ők pedig őhozzá. Őszintén szólva, úgy vélem, ez az érzés kölcsönös” – mondja Arthur Purcaro atya, egy perui misszióban szolgáló amerikai ágostonrendi szerzetes, aki több mint negyven éve barátja Robert Francis Prevostnak.
November 11. és 16. között visszatér abba az országba, amely fiatal papként befogadta őt – egy olyan helyre, ahol missziós hivatása termékeny talajra talált az emberi, lelki és lelkipásztori éréshez. Ez egy „összetett szövetű” Peru, ahol a kulturális és lelki gazdagság mély sebekkel – szegénységgel, egyenlőtlenséggel, erőszakkal, korrupcióval és társadalmi megosztottsággal – él együtt. Ugyanakkor olyan nemzet ez, amely mélyen vágyik a kiengesztelődésre és a békére; olyan hely, ahol a hit mélyen gyökerezik a közösségek mindennapi életében, és folyamatosan táplálja reménységüket.