Pápai Missziós Művek
Pontifical Mission Societies
A látogatás – amint azt a pápa vikariátusbeli útjának logisztikáját koordináló pap kifejtette – egyben lehetőséget kínált arra is, hogy megerősítsék elkötelezettségüket az amazóniai népek melletti kiállás és közös útkeresés mellett, mégpedig azáltal, hogy megismerkednek e népek életével és hagyományaival.
A napi program egyik kulcsfontosságú eseménye volt a pápa találkozója az őslakos népek képviselőivel Yarinacochában. Róma püspökének fogadására egy „malocát” – egyfajta hagyományos építményt – emeltek. Zanta atya magyarázata szerint ez nem csupán fizikai teret jelent, hanem olyan helyet, ahol a közösségek összegyűlnek, hogy meghallgassák egymást, párbeszédet folytassanak és döntéseket hozzanak. „A pápa azért ment oda, hogy meghallgassa az őslakos népeket” – mondja a pap. A helyszín kiválasztása tudatos döntés: a cél az volt, hogy maguk a közösségek tárhassák saját valóságukat Péter utódja elé.
Az összejövetel előkészítése hónapokon át zajlott, az őslakos szervezetekkel és a vikariátus őslakosokkal foglalkozó lelkipásztori szolgálatával együttműködésben. Két képviselő – egy nő és egy férfi – szólalt fel a pápa előtt az Ucayali régió őslakos népei nevében, hangot adva azoknak az aggodalmaknak és kihívásoknak, amelyekkel e közösségek saját területeiken szembesülnek, valamint reményeiknek és törekvéseiknek.
Meghívást kapott az Ucayaliban jelenlévő mind a 21 őslakos népcsoport, valamint a perui Amazonas-vidék további hét apostoli helynökségének küldöttségei is.
Március 2-án ez az egyházi közigazgatási egység fennállásának 70. évfordulóját ünnepelte. „Fiatal Egyház vagyunk” – jegyzi meg Zanta atya. Hét évtizedes jelenlét ez egy olyan területen, ahol a misszió megkívánja, hogy „párbeszédet folytassunk az őslakos népekkel – megbecsülve és kísérve őket” –, és mindenekelőtt, hogy a meghallgatás és a megértés lelkületével közeledjünk életükhöz és kultúrájukhoz. A kihívás – hangsúlyozza ismét – annak biztosítása, hogy „az Evangélium gyümölcsöt hozzon” körükben.
A pucallpai székesegyházban – a vikariátus püspöke, a szalézi Augusto Martín Quijano Rodríguez kérésére – Leone XIV megöntözött egy *shihuahuaco* fát. Ez a fafaj a perui Amazonas jellegzetes növénye, amely egyben az emlékezet, az ellenállóképesség és a „közös otthonunk” iránti gondoskodás jelképe is. A fa köré idősek és gyermekek gyűltek. Zanta atya magyarázata szerint az idősek őrzik a szüleiktől és őseiktől kapott tudást, amelyet továbbadnak az újabb nemzedékeknek; a gyermekek pedig az amazóniai népek jövőjét képviselik.
A pap hozzátette: XIV. Leó látogatása egyszerre volt ajándék és történelmi jelentőségű esemény a helyi egyház számára. Emellett lehetőséget kínált a keresztény közösségek életének megerősítésére is: ösztönözte az eucharisztiában való részvételt, a hitoktatást, a fiatalok képzését, valamint a vikariátus 35 plébániájának életét.
Továbbá, Péter utódának jelenléte ösztönző erőként szolgált azon Egyház missziós elkötelezettségének megújításához, amely arra törekszik, hogy amazóniai szívvel és arculattal növekedjen, elmélyítve egy olyan identitást, amely képes összeegyeztetni a hitet és azt a területet, amelyen az Egyház él. „Ez az esemény hozzájárult ahhoz, hogy reményt vigyen az Amazonas-vidékre, és elősegítse egy olyan helyi Egyház kibontakozását, amely amazóniai szívvel és arculattal rendelkezik” – összegzi Zanta atya.
(Fides hírügynökség)