Egy nap, amely a misszió beépítését szolgálja az egyházközségek mindennapi életébe – ima, a távoli közösségek megismerése és adományok felajánlása révén. E meggyőző víziótól vezérelve XI. Piusz pápa 1926. április 14-én hagyta jóvá a Missziók Világnapjának megalapítását.

Ezzel a kezdeményezéssel a pápa – polgári nevén Ratti – a Hitterjesztési Pápai Mű javaslatát karolta fel és tette magáévá. Döntését azonban az a missziós buzgóság is formálta, amely abban az időben az egész Egyházat áthatotta – egy olyan lelkület, amely a helyi közösségek kezdeményezéseiben is megnyilvánult. Ezek sorából kiemelkedett a szárdföldi Sassari egyházmegye közössége, amely a missziós képzés és együttműködés eleven központjaként szolgált; olyan közegként, ahol a pápai döntés termékeny talajra talált, és egy már virágzó gyakorlatra építhetett.

Idén James Bhola Lengarin atya, a Consolata Misszionáriusok rendfőnöke mélyreható szimbolikus jelentőségű helyszínen ünnepli meg a missziók világnapját: Etiópiában, abban az országban, amelyet rendjének alapítója, Szent Giuseppe Allamano „nagy missziós álomként” jellemzett. „Etiópiában, misszionáriusainkkal és a helyi közösségekkel együtt ünneplem majd a missziók világnapjának századik évfordulóját” – nyilatkozta a Fides hírügynökségnek. Bár hivatalos látogatás (kanonikus vizitáció) céljából érkezik, jelenléte túlmutat a puszta intézményi kötelezettségeken. „Etiópia különleges jelentőséggel bír” – magyarázza. „Allamano maga sosem jutott el oda, ám vágyott arra, hogy elérje az etióp népet, és folytassa a Guglielmo Massaia bíboros által megkezdett evangelizációs munkát. A missziók világnapja centenáriumának ottani megünneplése – mondja Lengarin – lehetőséget ad számunkra, hogy hálát adjunk az eddig megtett útért, meghallgassuk a jelen valóságát, és megújítsuk elkötelezettségünket a jövő missziója iránt.”

Ahhoz, hogy valaki eljusson a Mitú Apostoli Vikariátus egyes közösségeibe a kolumbiai Amazonasban, folyókon kell átkelni, erdőket átszelni, és nagy távolságokat megtenni egy olyan területen, ahol kevés az út. A Vaupés megye, Kolumbia egyik legnagyobb és legösszetettebb régiója, számos őslakos népnek ad otthont, akik őrzik saját nyelvüket, hagyományaikat és szervezeti formáikat.

Ebben az összefüggésben a távolságok a közösségek lelkipásztori kísérését is befolyásolják. A jelenlét, a meghallgatás és a mindennapi életben való részvétel így különleges jelentést nyer az evangelizáció formáiként. Ebben a valóságban élt át tavaly júniusban 54 misszionárius a Sonsón-Rionegro Egyházmegyéből egy testvérközösséggel közös missziós élményt. Nem csak azért mentek el, hogy lelkipásztori tevékenységeket javasoljanak. „Gondolhattunk volna arra, hogy misszióba menjünk. Ahogy teltek a napok, rájöttünk, hogy valójában azért vagyunk ott, hogy megtapasztaljuk a találkozást” – mondta a Fidesnek Renzo Baltazar Martínez Ramírez atya, a missziós lelkipásztorkodásért felelős püspöki delegátus és a Pápai Missziós Művek igazgatója Sonsón-Rionegro Egyházmegyében, a kolumbiai Antioquiában.

A Gournadi plébániához tartozó kápolna építése Anondopur faluban

Történelmi ház átalakítása irodává és archívummá az LHC nővérek számára Barishalban

„Kérjük Istenünket, áldja meg ezt a hajlékot és minden lakóját."