A föld kiáltását, ami gyógyulásra, igazságra, egyetértésre és békére szomjazik, a vak kiáltásában halljuk az evangéliumban, aki erősebben kiált, kétszer még erősebben. Ebben a missziós hónapban imádkozzunk az egyetemes misszióért, hogy hirdessük a világnak Jézust, aki az élet és üdvösség forrása az emberiség számára. Aztán, Isten hívására, halljuk meg tanítvány-misszionáriusai másik kiáltását: „Kiáltsatok az örömtől!”. Örömre és hitre hívnak: „Bátorság! Kelj fel, hív téged!” Jézus Igéje munkálkodik az egész világon, bárhol is hirdetik és befogadják. Meg tudja gyógyítani és át tudja alakítani az emberiséget minden könny és szenvedés közepette. Összegyűjti és alakít egy népet minden megváltottból!

Ferenc pápa emlékeztet minket a boldog hirdetés okára, amit a misszionárius-tanítványoktól kérnek: „És az oka? Egy jó hír, egy meglepetés, egy szép esemény? Sokkal több, egy Személy: Jézus! Jézus az öröm. Ő az Isten, aki emberré lett és eljött hozzánk. A kérdés az, kedves testvérek, nem az, hogy hirdessük-e, hanem hogyan hirdessük, és ez a „hogyan” az öröm. Vagy örömmel hirdessük Jézust, vagy ne hirdessük […] Ezért van az, hogy egy rosszkedvű keresztény, egy szomorú keresztény, egy elégedetlen keresztény, vagy ami még rosszabb, egy bosszús vagy haragos keresztény nem hiteles. Ez beszélhet Jézusról, de senki sem fog hinni neki! […] Lényeges, hogy felügyeljük érzéseinket. Az evangelizáció ingyen működik, mert a tökéletességből származik, nem kényszerből ered. Es amikor valaki ideológiák alapján hirdeti a hitet - úgy akarja csinálni, de az nem megy - akkor az nem evangelizáció, az nem az Evangélium. Az evangélium nem egy ideológia: az evangélium egy hirdetés, az öröm hirdetése. Az ideológiák mind hidegek. Az evangélium az örömtől meleg. Az ideológiák nem tudnak mosolyogni, az evangélium egy mosoly, megmosolyogtat téged, mert megérinti a lelkedet az Örömhírrel”. (Katekézis 26 Az evangelizáció iránti szenvedély)

A mai szekularizált körülmények között és egy ilyen háborúk és megosztottság által sérült világban, késedelem nélkül válaszoljunk az Atya meghívására, aki elküldte Fiát, hogy megmentsen minket: „Menjetek és hívjatok meg mindenkit a menyegzőre!” (Mt 22,9) Mi vagyunk a tanúk, akik találkoztak a Fiúval, aki eltiporta a halált és ragyogóvá tette az életet. Táplálkoztunk a menyegzőn, ami bőségben ajánlja fel nekünk az ő jelenlétét és életét. Minden menyegző végén Krisztus nevében hívva vagyunk: „Menjetek!” Örömmel, hogy ez a jelenlét bennünk van, útnak indulunk, hogy az ő hírnökei legyünk ebben a világban, ami fényt és reményt vár. Ferenc pápa így folytatja:

„Az öröm, hogy a mienk a feltámadt Jézus. A Jézussal való találkozás mindig örömet okoz neked, és ha ez nem történik meg veled, nem igazi a találkozás Jézussal. […] Mivel elmerültünk a mai gyors és zavaros környezetben, mi is úgy élhetjük meg hitünket, mintha lemondanánk róla egy kicsit, és mintha meg lennénk győződve arról, hogy nem hallgatják meg az emberek az evangéliumot, és nem érdemes azzal foglalkozni, hogy hirdetjük. Egyenesen az az ötletünk támadhat, hogy hagyjuk, hogy „a többiek” menjenek a saját útjukon. Pedig éppen ez az a pillanat, amikor vissza kell térnünk az evangéliumhoz, hogy felfedezzük, hogy Krisztus „mindig fiatal és az újdonságok állandó forrása” (Evangelii gaudium, 11).

Így hát, ahogy az emmauszi tanítványok, visszatérünk a hétköznapi életbe annak a fellángolásával, aki kincset talált: ők ketten boldogok voltak, mert megtalálták Jézust, és megváltoztatta az életüket. És felfedezzük, hogy az emberiség bővelkedik testvérekben, akik várják a reménynek egy szavát. Az evangéliumot ma is várják: a mai ember olyan, mint minden kor embere: szüksége van rá, még a programozott hitetlenség és az intézményesített szekularizáció civilizációjának is; sőt, főleg annak a társadalomnak, ami üresen hagyja a vallásos érzelem terét, szüksége van Jézusra. Ez a kedvező pillanat Jézus hirdetésére. Ezért akarom még egyszer mondani mindenkinek: „Az evangélium öröme betölti azoknak a szívét és teljes életét, akik találkoznak Jézussal. Azok, akik hagyják, hogy Ő megmentse őket, megszabadulnak a bűntől, a szomorúságtól, a belső ürességtől, az elszigetelődéstől. Jézus Krisztussal mindig újra és újra megszületik az öröm (ibid., 1). Ne felejtsük el ezt”. (Katekézis 26 Az evangelizáció iránti szenvedély)

A csodákkal szemben, amiket Isten, a mi Atyánk életünkben véghezvitt, ez a Missziós Hónap, ami lassan a végéhez közeledik, emlékeztesse a mi missziónkat, hogy hirdessük Jézust és tegyünk tanúságot róla. „Érezzük tehát ma is, hogy meghívtak arra, hogy emberhalászok legyünk: érezzük, hogy Jézus személyesen hívott minket, hogy hirdessük az Ő szavát, hogy tegyünk róla tanúságot a mindennapokban, hogy éljük meg igazságban és szeretetben, arra vagyunk hivatva, hogy minden erőnkkel segítsük es vigasztaljuk a szenvedőket. Ez a mi missziónk: keressük azt, aki elveszett, aki elnyomott és csüggedt, hogy elvigyük neki nem magunkat, hanem az Ige vigasztalását, Isten hirdetését, mely berobban az életbe és megváltoztatja azt, hogy elvigyük annak örömét, hogy tudjuk, hogy Ő az Atya, aki mindenkihez odafordul, hogy elvigyük annak szépségét, hogy azt mondjuk: „Testvérem, Isten közel jött hozzád, hallgasd őt és az Ő szavában egy ragyogó ajándékot találsz!” (Ferenc pápa, szentbeszéd, Isten Igéjének vasárnapja, 2023 január 22)

A missziós hónap utolsó napjaiban emlékezzünk a témára: hívj meg mindenkit, íme egy világos üzenet minden tanítvány-misszionáriusnak: „Krisztus tanítvány-misszionáriusainak mindig szívükben van az aggódás minden emberért, minden szociális, illetve erkölcsi állapotú emberért. A menyegzőről szóló példabeszéd azt mondja nekünk, hogy a király ajánlását követve a szolgák összegyűjtötték „mindazokat, akiket találtak, jókat és rosszakat” (Mt 22,10). Ezenkívül éppenséggel „a szegények, bénák, vakok és sánták” (Lk 14,21), vagyis a társadalom utolsói és kirekesztettjei a király különleges meghívottjai. Így a Fiú esküvői lakomája, amit Isten készített, örökre nyitott lesz mindenki számára, mert az ő szeretete nagy és feltétel nélküli mindannyiunk számára. „Isten valóban annyira szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy mindenki, aki hisz benne, ne vesszen el, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Mindenki, minden férfi és minden nő a címzettje Isten meghívásának, hogy részesüljön kegyelméből, ami átalakít és megment. Csak igen-t kell mondani erre az ingyenes isteni ajándékra, elfogadva azt és hagyni, hogy átformáljon minket, magunkra öltve azt, mint egy „menyegzős ruhát” (vö. Mt 22,12). (Ferenc pápa üzenete a 2024-es világmissziós ünnepre)