Lisieuxi Kis Szent Teréz
(Született: 1873. január. 2. – meghalt: 1897. szeptember. 30.)
Ünnepe október 1.
Családja kilencedik gyermekeként született, négy éves, amikor édesanyját elveszíti. 1883. március. 25-én súlyosan megbetegszik, de pünkösd napján csodás módon meggyógyul... Elmondása szerint a Szűzanya megjelent neki és rámosolygott. Talán ez az esemény, jellemző leginkább egész további életére: szenvedés és mosoly. Teréz ezt a két ajándékot kapta Istentől. Nem véletlen, hogy erősen vonzotta, már egészen kicsi korában a szerzetesi pálya. Életrajza szerint 1886 karácsonyán élte át a megtérés kegyelmét. Megértette, Isten a felebaráti szeretetre hívta meg őt.

Amikor Teréz átlépte a Lisieux-i Kármel kolostorának küszöbét 15 éves volt. Elöljárói és édesapja ellenezték, korainak tartották ezt a lépést. Ô azonban mindent megtett ennek érdekében, még XIII. Leó pápát is megkérte közbenjárásra egy római zarándoklat alkalmával. Jézus Krisztust mindennél jobban kell szeretnünk mondta, és első kolostorbeli feladatait, a takarítást, a mosást, és a többi nehéz és szennyes munkát ezzel a lelkülettel és lelkesedéssel végezte.

1890. szeptember 8-án kelt írásában Jézustól a szív és a test vértanúságát kérte, s azt, hogy az Úr tanítsa meg rá, mit jelent az Ô menyasszonyának lenni. Teréz kolostori évei alatt verseket is írt, sőt egy drámát Jeanne d'Arc küldetése címmel. Művét elő is adták, és ő nagy átéléssel alakította Franciaország nemzeti hősét, szent Johannát. Elöljárói utasítására elkezdi írni: „Egy lélek története” címmel gyermekkora emlékeit.

1886 nagypéntek éjszakáján megtudja: halálos beteg. Ettől a naptól kezdve egészen haláláig készül a Találkozásra, készül mennyei hazájába. Felfedezi és meg is fogalmazza hivatását: „Az én hivatásom a szeretet."

Miközben félelmekkel küzd, és állandó fizikai fájdalmak is gyötrik, nem szűnik meg társaival törődni, bízni és mosolyogni. „Nagyobbá lennem lehetetlen olyannak kell elviselnem magamat, amilyen vagyok, minden tökéletlenségemmel együtt, de keresni akarom az eszközt, hogy egy kis úton menjek az égbe, nagyon egyenes, nagyon rövid, egészen kis úton." írja. „Szeretnék felvonót találni, amely egészen Jézushoz visz fel, mert nagyon kicsiny vagyok ahhoz, hogy a tökéletesség lépcsőin kapaszkodjak felfelé." Megtalálja az ő kis útját, mely mindenkié lehet.

Nagyon hamar, 1923-ban boldoggá, majd 1925-ben szentté avatták. II. János Pál pápa az augusztusi ifjúsági világtalálkozó záró szentmiséjén bejelentette: 1997. október 19-én, a missziók vasárnapján ünnepélyes keretek között egyháztanítói rangra emeli kis szent Terézt.

"Az a küldetésem, hogy másokat megtanítsak arra, hogyan szeressék Istent, hogy megmutathassam a lelkeknek az én kis utamat."

"Jézus nem annyira a cselekedetek nagyságát nézi, sem a nehézségüket, mint inkább azt a szeretetet, amely ezekre a tettekre késztetett."