Péter katolikus hitben nevelkedett. Azt gondolta, hogy pap lesz, de apja azt mondta, hogy ez még korai. Így Péter azért tanult, hogy hitoktató legyen, aki úgy dolgozik, mint a  misszionáriusok, akik terjesztik a hitet. Aztán kinevezték őt a saját faluja hitoktatójává. Tanítóként egyenes volt, dinamikus és őszintén törődött az emberekkel. 1936-ban feleségül vette Paula la Varpit-ot, aki szintén katolikus volt. Örömmel ünnepelték az egyházi szentségeket és a helyi hagyományokat. Három gyermekük született.

Aztán 1942-ben a világ háborúban állt, és Japán elfoglalta Péter szigetét. A missziós papokat bebörtönözték. Péter laikus volt, ezért szabad maradt. Még keményebben dolgozott, mint azelőtt. Ő és a többi hitoktató megkeresztelték a kisbabákat és a megtérőket, meglátogatták a betegeket, karitász munkát végeztek, vasárnapi igeliturgiát vezettek és kiszolgáltatták az eucharisztiát a börtönben levő papoknak.

Aztán lecsapott a katonai rendőrség. Betiltották a keresztény istentiszteleteket és a vallásos összejöveteleket. Majd elrendelték, hogy a szigetlakók térjenek vissza a többnejűséghez, Péter ennek ellenállt. Letartóztatták 1945 tavaszán és börtönbe zárták. Amikor a felesége és anyja meglátogatták, mondta nekik, hogy egy japán orvos jön majd hozzá, pedig nem volt beteg. Csapdát sejtett. Megkérte Paulát, hogy hozza el neki a jó ruháit – készen akart lenni, hogy találkozhasson Istennel.

Az orvos megjött és adott Péternek egy injekciót és valami innivalót, majd bedugaszolta az orrát és a fülét. Amikor elkezdett fuldokolni, az orvos befogta a száját, és a katonák lefogták, amíg megfulladt. Hamarosan az egész börtön megtudta, hogy mi történt vele.
Másnap reggel a japán őrök meglepődve vették észre, hogy Péter meghalt. Azt mondták, hogy a fertőzéstől halt meg, de a tömeg, amely kísérte a temetésén, tudta hogy mi az igazság. Tudták, hogy a hitéért halt mártírhalált.
Péter To Rot-ot II. János Pál pápa avatta boldoggá 1995-ben Pápua Új Guineában.

Forrás: Sr. Blandina SSpS