2012. évi üzenet a Világmisszió Napjára

Az egyház segítse felfedezni a hit örömét
50 évvel a zsinat után szükséges, hogy az egyház találjon rá az első keresztény közösségek apostoli lendületére. Bár kicsik és védtelenek voltak, ezek a közösségek hirdetni tudták az Evangéliumot az egész világon.

Az „ad gentes” misszió legyen az egyház minden tevékenységének állandó távlata és szeretetének forrása – hangsúlyozza a Szentatya. Abban az időszakban, amikor a Föld déli féltekéjének és keleti részének szegény felét „harmadik világnak” nevezték, az ezeken a területeken élő egyházak püspökei eljöttek Rómába, hogy elhozzák lelkes tanúságtételüket az evangelizálásról. Kisebbséget alkottak és közösségeik a hithirdetés eszközeinek drámai hiányával küszködtek. A fiatal és formálódó egyházak pásztorainak tapasztalata jelentősen hozzájárult annak megerősítéséhez, hogy nagy szükség van az „ad gentes” misszióra.
A zsinatot követő 50 évben ez a felfogás termékeny teológiai és lelkipásztori elmélkedést indított el. Ennek az időszaknak minden pápája prioritásnak tartotta az evangelizálást.
Krisztus missziós küldetése, amelyet elsőként az apostolokra, majd a püspökökre bízott, nem merül ki az Isten népének egy részére fordított figyelemben, hanem ki kell terjednie az egyház minden tevékenységére a plébániáktól a szerzetesi intézetekig, az egyházi mozgalmaktól minden egyes keresztény hívőig. Ezért a lelkipásztori terveknek és az egyházmegyei szervezeteknek is alkalmazkodniuk kell az egyház életéhez, amely egy folyamatosan változó világ mindennapjaiban és nemcsak Nyugaton, hanem szinte mindenhol a hit válságában él.
Az egyháznak idén lesz módja, hogy elmélkedjen e téma különböző aspektusairól a Hit évének megünneplésével és az új evangelizációról szóló püspöki szinóduson. Mindkettő legyen alkalom a missziós együttműködés fellendítésére – hangsúlyozza üzenetében a pápa. A hit és a hithirdetéssel együttjáró kötelezettségről elmélkedve új lelkesedést kér, hogy a keresztények segítsék a hit örömének újrafelfedezését különösen azokban az országokban, ahol az Evangéliumot már évszázadok óta ismerik, de kezdik elveszíteni az Istennel való kapcsolatot.
A hit hirdetése segítség felebarátunk számára, igazságosság a legszegényebbek iránt, tanulási lehetőség a legtávolabbi falvakban, orvosi ellátás a legelzártabb helyeken, szabadulás a nyomorból, rehabilitáció a peremre szorultak számára, támogatás a népek fejlődése számára, az etnikai ellentéteken való túllépés, valamint tisztelet az élet iránt annak minden fázisában.
A Szentatya köszönetet mond a ma apostolainak, papoknak, szerzeteseknek és világiaknak, különösen is a Pápai Missziós Műveknek elkötelezettségükért. Majd az egyház tekintetét a kétezer évvel ezelőtti modellre irányítja. Szükség van ma is az első keresztény közösségek apostoli lendületének újrafelvételére, amelyek bár kicsik és védtelenek voltak, de tanúságtételükkel tudták hirdetni az Evangéliumot az akkor ismert egész világon.

2011. évi üzenet a missziók világnapjára

„Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket” (Jn 20,21)
 
A Szentatya emlékeztet rá, hogy II. János Pál a 2000-es szentév alkalmával ismételten leszögezte: a harmadik keresztény évezred elején továbbra is az első keresztények buzgóságával kell hirdetnünk az evangéliumot (Novo millenio ineunte k. apostoli levél, 58). Ez a legértékesebb szolgálat, amelyet az egyház tehet az emberiség és a léte mély értelmét kereső minden egyes emberért.
„Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet” (Mt 28,19) – ezt a célkitűzést szüntelenül megújítja a liturgia, különösen az Eucharisztia ünneplése, visszhangozva a feltámadt Jézus apostolainak adott parancsát.
Az egyház „missziós természetű”, „mivel az Atyaisten terve szerint a Fiú és a Szentlélek küldetéséből származik” – tanítja az „Ad gentes” k. zsinati határozat (Ad gentes, 2). Ez azt jelenti, hogy az egyház soha nem zárkózhat be önmagába. Missziós feladata továbbra is sürgető; nem hagyhat nyugodni bennünket az a gondolat, hogy kétezer év után még mindig vannak népek, amelyek nem ismerik Krisztust és nem hallottak üdvözítő üzenetéről.
Növekedik azoknak a száma is, akik, bár ismerik az evangéliumi jó hírt, elfelejtették azt és nem tekintik magukat az egyház tagjainak. Sok hagyományosan keresztény közösség sem akar ma megnyílni a hitnek. Folyamatban van egy kulturális átalakulás, amely részben a globalizáció, az uralkodó relativizmus következménye. Ez a változás olyan gondolkodásmódhoz és életstílushoz vezet, amely figyelmen kívül hagyja az evangéliumi üzenetet, mintha Isten nem létezne. Életcélként felmagasztalja a jólétet, a könnyű haszonszerzést, a karriert, a sikert, még az erkölcsi értékek rovására is.
Az egyetemes küldetés mindig mindenkire és mindenre vonatkozik. Az evangélium olyan ajándék, amelyet mindenkivel meg kell osztani. Ez minden keresztény feladata. Fontos, hogy a megkeresztelt személyek és az egyházi közösségek szüntelenül teljesítsék küldetésüket, amely keresztény életük része.
A missziós világnap nem pusztán egy elszigetelt esemény, hanem értékes lehetőség, hogy feltegyük a kérdést: hogyan teljesítjük missziós hivatásunkat? – írja üzenetében a pápa.
Az evangelizáció összetett folyamat, amelynek több alkotóeleme van. Ezek közé tartozik a szolidaritás, a missziós világnap egyik célkitűzése. A Pápai Missziós Művek révén az egyház arra buzdítja tagjait, hogy nyújtsanak segítséget a missziós területek evangelizálásához. Olyan intézmények fenntartásáról van szó, amelyek szükségesek a helyi egyház megszilárdításához katekéták, szeminaristák, papok által. A hívek továbbá járuljanak hozzá a népek életének javításához azokban az országokban, amelyeket szegénység, rosszul tápláltság, betegségek sújtanak, hiányoznak az egészségügyi és oktatási intézmények. 

2010. évi üzenet a missziók világnapjára

Az egyházi közösség építése a misszió kulcsa
 
A Szentatya idei üzenetében az egyházi közösségek és a misszió megújuló kapcsolatát állítja elénk. Az Egyház missziós jellegű, ezért Isten egész népe érezze magát megszólítva, és álljon készen az evangélium elkötelezett hirdetésére. Köszönetet mond a Pápai Missziós Művek földrészeket átfogó missziós munkájáért. Az alábbiakban néhány gondolatát emeljük ki, honlapunkon a teljes üzenet itt olvasható.
Jézus Krisztus azt mondja nekünk: „Aki szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki” (Jn 14,21). Csak az Isten szeretetével való találkozás alapján, amely megváltoztatja életünket, tudunk közösségben élni Vele és egymással, így tudunk hitelesen tanúságot tenni és választ adni testvéreinknek a bennünk lévő reménység okáról (vö. 1Pét 3,15).
Október hónapban az Egyház arra hív minket, hogy a rózsafüzér imádkozása által tanuljuk meg Máriától szemlélni az Atya emberiség iránti szeretet-tervét, és hív, hogy tanuljuk meg Máriát úgy szeretni, ahogy az Atya szereti őt. Nem éppen ez is a misszió szándéka?
Ez a hónap arra emlékeztet bennünket, hogy az evangélium hirdetése az egész Egyház feladata. „Látni szeretnénk Jézust” (Jn 12,21) kérik Fülöp apostolt a görögök. Az emberek ma is arra kérik a hívőket, hogy Krisztusról ne csak „beszéljenek”, hanem „mutassák” is meg nekik; ragyogtassák fel a Megváltó arcát az egész világon az új évezred generációinak. Azt kell felismerniük, hogy a keresztények Isten igéjét adják hírül, mert Ő az igazság, mert Benne találták meg saját életük értelmét és igazságát.
Ezek a gondolatok rámutatnak a missziós feladatra, amelyet bár minden megkeresztelt ember és az egész Egyház megkapott, de hiteles személyes, közösségi és pasztorális átalakulás nélkül nem lehet megvalósítani. Közösséggé az Egyház az Eucharisztia által válik, amelyben Krisztus, aki a kenyér és bor színe alatt van jelen, szeretet-áldozatával az Egyházat saját testévé alakítja át, egyesítve bennünket a Szentháromság egy Istennel és egymással (vö. 1Kor 10, 16). Egy igazán eucharisztikus Egyház missziós egyház.
"Kedves barátaim! Ezen a Missziós Világnapon, amikor szívünket a misszió végtelen tere felé irányítjuk, érezzük magunkat megszólítva, és álljunk készen, hogy az evangélium hirdetésére elkötelezzük magunkat. Köszönetet mondok a Pápai Missziós Műveknek, akik értékes szolgálatuk által gondoskodnak arról, hogy a szeretetnek és az osztozásnak ezek a gesztusai a missziók távoli országaiban a papnevelés, a szemináriumok és a katekéták számára kézzelfoghatóvá váljanak, és a fiatal egyházi közösségek számára is bátorítást jelentsenek"
Az idei Missziós Világnapi üzenetem végén szeretném különös elismerésemet és köszönetemet kifejezni a misszionáriusoknak, akik gyakran életük árán tesznek tanúságot Isten országának eljöveteléről a legtávolabbi és legnagyobb erőpróbát jelentő helyeken is.

2009. évi üzenet

„Fényében járnak a nemzetek” (Jel 21,24).
 
2009. évi üzenetében XVI. Benedek pápa különösen is szól az Egyház szerepéről és feladatairól a mai korban.
Az Egyház küldetésének célja az, hogy az evangélium fényét árassza minden népre, és a szerető Isten atyasága alatt mindenkit az emberiség egyetlen családjába gyűjtsön össze.
Az Egyház nem azért végzi tevékenységét, hogy kiterjessze hatalmát vagy megerősítse uralmát, hanem azért, hogy mindenkihez elvigye Krisztust, a világ üdvösségét. Az Egyház nem akarhat mást, mint az emberiség szolgálatába helyezni önmagát.
1. Minden nép meghívást kapott az üdvösségre. Valójában az egész emberiségnek az a lényegi hivatása, hogy visszatérjen forrásához, az Istenhez, Krisztusban az egész teremtett világ helyreáll.
Az új kezdet már elindult Krisztus feltámadásával és felmagasztalásával, aki mindent magához vonz, megújít és Isten örök örömében részesít. Az Egyház küldetése, hogy reménnyel „fertőzzön meg” minden népet. Az egyetemes küldetésnek az Egyház életének állandó alapjává kell válnia.
2. A zarándok egyház. Az Egyháznak, mely hivatásából adódóan a remény csírája, Krisztus szolgálatát kell folytatnia a világban. Ezzel az üzenettel is arra hívom az Egyház minden tagját és intézményét, hogy ebben a küldetésben és szolgálatban vegyen részt.
3. Missio ad gentes (Népek missziója). „Szeretném ismételten is hangsúlyozni, hogy az Egyház lényegi küldetése hirdetni az evangéliumot minden embernek.” Az egész Egyháznak el kell köteleznie magát a népek missziójában, amíg Krisztus üdvözítő uralma teljesen meg nem valósul.
4. Hivatásunk evangelizálni akár a vértanúság árán is. A Szentatya megemlékezik azokról, akik életüket kizárólagosan az evangelizálás munkájának szentelték. Nem kevesen vannak azok, akiket napjainkban az Ő „neve” miatt ölnek meg.
„… Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak” (Jn 15, 20). Az Egyház ugyanazt az utat járja, mint Krisztus, és ugyanúgy elszenvedi a sorsát.
„Köszöntemet fejezem ki a Pápai Missziós Műveknek és bátorítom őket nélkülözhetetlen munkájukban, amellyel biztosítják a lelki megerősítést, a missziós képzést és az anyagi támogatást a fiatal egyházaknak”.
5. Befejezés. Kérek minden katolikust, hogy imádkozzon a Szentlélekhez, hogy az Egyházban növekedjen a misszió iránti szenvedély Isten országának terjesztéséért. Egyidejűleg arra is hívok mindenkit, hogy anyagi támogatáson keresztül kézzel fogható jelét is adja a helyi egyházak közösségeinek. 

Vezessen minket missziós tevékenységünkben Szűz Mária, az Új Evangelizáció Csillaga, aki a világnak ajándékozta Krisztust, a népek világosságát, hogy elvigye az üdvösséget „a föld végső határáig” (ApCsel 13,47). 
(Vatikán, 2009. június 29).

2008. évi üzenet

„A missziós küldetés minden megkeresztelt számára továbbra is abszolút elsőrendű, hiszen hivatásunk, hogy ’Jézus Krisztus szolgálói és apostolai’ legyünk az évezred kezdetén”.
 
A pápa utal az apostoli elkötelezettség mintájára, Szent Pálra, a népek apostolára, akinek az Úr azt mondta: „Csak menj, mert én messzire, a pogányok közé küldelek” (ApCsel 22,21).
„Az emberiségnek szabadulásra és megváltásra van szüksége. A teremtett világ szenved. Mindenki számára sürgető kötelesség tehát, hogy hirdessük Krisztust és az ő üdvözítő üzenetét. ’Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot’ – mondta Szent Pál (1Kor 9, 16). A missziós tevékenység Isten irántunk való szeretetére adott válasz. Isten – a Szeretet – az, aki az Egyházat az emberiség végső határáig elvezeti, és az evangélium hirdetőit arra hívja, hogy igyanak az első, eredeti forrásból ’Jézus Krisztusból, akinek megnyitott szívéből magának Istennek a szeretete árad’ (Az Isten szeretet kezdetű enciklika, 7; 2005. december 25.). Majd hozzáteszi, hogy erre az evangélium hírnökeinek szüksége van ahhoz, hogy „Krisztus szeretetének illatát árasszák a világban”.
A pápa kitér arra is, hogy „A püspök feladata, hogy misszióssá tegye az egész egyházmegyei közösséget, a lehetőségekhez mérten szívesen küldve papokat és világiakat más részegyházakhoz evangelizációs szolgálatra”. Az üzenet apostoli buzdítással szól a papokhoz, szerzetesekhez, szerzetesnőkhöz és világiakhoz is.
Végül: „Ki kell emelnem, milyen nagyra becsülöm mindazt, amivel a Pápai Missziós Művek hozzájárul az Egyház evangelizáló tevékenységéhez. Megköszönöm, ahogyan minden közösséget támogatnak, különösen a fiatalok közösségeit. Végül azt kívánom, hogy a keresztény nép körében váljon egyre intenzívebbé az imaélet, mely elengedhetetlen lelki eszköz ahhoz, hogy  minden nép között terjesszük Krisztus fényét, a ’Világosságot’, amely bevilágítja ’a történelem minden sötétségét’ (A keresztény reményről kezdetű enciklika, 49; 2007. november 30.)

2007. évi üzenet
 
Az Egyház missziójának kimeríthetetlen forrása Krisztus… A missziós világnap témája: ’Minden részegyház felelőssége az egész világon’ … milyen sürgetően szükséges, hogy új lendületet adjunk a missziós tevékenységnek. Sokat kell még azonban munkálkodnunk ahhoz, hogy válaszoljunk a missziós felhívásra, amelyet az Úr fáradhatatlanul intéz minden megkeresztelt emberhez”.
 „Azt szeretném, hogy a missziós világnap egyre inkább tudatára ébresszen minden keresztény közösséget és minden megkeresztelt embert, hogy Krisztus felhívása az egész világnak szól: hirdessük az ő országát a föld végső határáig.
A missziós elkötelezettség továbbra is az Egyház emberiségnek nyújtott elsődleges szolgálata.
Az Egyház nem vonhatja ki magát ebből az egyetemes küldetésből: kötelező erővel bír számára.
Azért fordulok most minden részegyház pásztorához … hogy osztozzanak az evangélium hirdetésének és terjesztésének gondjaiban.
Kérjük Istent, hogy a missziónak szentelt testvéreink példája mindenütt hivatásokat fakasszon, és a keresztény népben megújult missziós tudatot ébresszen, és hogy valójában minden keresztény közösség missziós közösségnek születik. Az új misszionáriusok felkészülésén kívül „ne feledkezzünk meg arról, hogy az imádság az első és legfontosabb, amivel hozzájárulhatunk az Egyház missziós tevékenységéhez”.
Végül a pápa megszólítja a gyerekeket és fiatalokat, a betegeket és szenvedőket, a klauzúrás rendházakban élőket, hogy még inkább imádkozzanak a missziókért. „Minden hívő elkötelezettsége által terjedjen ki az egész Egyházra az imádság lelki hálója az evangelizáció támogatásáért”.