A kongregációnak az a célja, hogy segítse a pápát a hittérítések irányításában, mely „az összes misszió feletti igazságszolgáltatás gyakorlásában a szentszék szokásos és kizárólagos eszközének” volt tekinthető. Körleveleket küldtek szét, hogy a nunciusok tegyék világossá, hogy hatalmi eszközök helyett „a még nem hívőket a szeretet útján, a Szentlélek útján próbálják megtéríteni … és hogy a nem hívőket az Evangélium fényére és a megváltás útjára vezessék”. 
Az új kongregációnak feladata volt a nagy fordulat végrehajtása „a gyarmati hittérítéstől a tisztán egyházi hittérítésre”. Az összes hittérítő a legközvetlenebb módon a konregációtól függött, ezért szükséges volt a missziók tényleges állapotának pontos felmérése.
Különösen fontosnak ítélték meg a bennszülött papság kinevelését, és hogy ők a külföldi papsággal egyenlő módon vegyenek részt a hittérítői tevékenységben és irányításban. Ezzel a pápa a missziók autonómiáját tette lehetővé.
A Propaganda Fide első gondja a missziós-képzés felé irányult. A szerzetesrendek főnökeit felszólították, hogy létesítsenek nyelviskolákat a jövendő hittérítők számára. (PE).