A pápa utal XV. Gergely pápára, aki felállította a Hitterjesztés kongregációját, majd XV. Benedek pápára, aki a nagyhatású Maximum illud kezdetű körlevelet adta ki. Kifejezte azon akaratát, hogy minden országból még a legkisebb adományt is a missziók egyetemes támogatása céljából gyűjtsék egybe, és azt a Hitterjesztés kongregációja a szükségleteikhez mérten ossza szét az összes missziók között.
A pápa elismeréssel adózik a 100 évvel ezelőtt alapított Hitterjesztés Művéről, és megemlíti, hogy elődei, mint XVI. Gergely pápa (1831-1846), és XIII. Leó pápa (1878-1903) ugyanígy tettek, támogatásukról biztosították ezt a Művet.
Meghatározza a Hitterjesztés Művének szervezeti felépítését és általános szabályait, és kijelenti, hogy a Jézus Gyermeksége és Szent Péter apostol Művével együtt, mindhárom művet az Apostoli Szentszék magáénak vallja. A Motu Propriot követően kerül sor a Hitterjesztés Műve általános szabályainak meghatározására.
A pápa Rerum Ecclesiae gestarum kezdetű enciklikája a missziók támogatásáról szól (Kelt 1926. február 28, Róma). Már az előszóban leszögezi, hogy a pápák különös gondja és törekvése arra irányuljon, hogy az evangéliumi tanítás világosságát a világon elterjessze. A pápa két, egymással szorosan összefüggő dolgot emel ki: nagyobb számú és jobban képzett hithirdetőket kell küldeni; és a hívekben tudatosabbá kell válnia annak, hogy lelkesedéssel, állhatatos imádsággal és végül bőkezűséggel kell együttműködniük a művel.
„Minden hívőnek kötelessége a hitterjesztésben közreműködnie. Gyarapítsuk azok számát, akik Krisztust ismerik és szeretik ’lélekben és igazságban’ (Jn 4,24) és hogy ’minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére’ (1Tim 2,4). Ez a szeretetnek minden egyéb művét és megnyilatkozását annyira felülhaladja, mint amennyivel több a lélek a testnél, az ég a földnél, az örökkévalóság az időnél. E kötelesség alól senkinek sem szabad magát kivonnia, különösen a papságnak”.
Arra kéri a papságot, hogy szóval és írásban „kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába” (Mt 9,38). Segítsük imáinkkal a missziót, ezért a templomokban hangozzanak el imák a hithirdetésért, és a megtérésekért. A gyermekotthonokban, az iskolákban, a szerzetesnővérek házaiban naponta imádkozzanak e célért. Ezáltal a gyermekek missziós lelkületének kialakítását is elősegítjük. A püspököknek és a híveknek egyöntetűen arra kell törekedniük, hogy a hithirdetők száma növekedjen.
A pápa javasolja, hogy alapítsák meg a papi misszió-egyesületet, amely az utóbbi években sok püspökségben elterjedt. Imáikkal, prédikációikkal, összejövetelekkel, nyomtatványokkal segítsék a hitterjesztés munkáját. Nagyon kívánatos, hogy mihamarább ne legyen már egyetlen pap sem, akinek szívében a szeretetnek ez a lángja ne lobogjon.
A pápa rátér a Hitterjesztés Művére, amely első helyen áll, aztán a Szent Gyermekség Társulatára, mely a gyermekeket megismerteti a missziós szellemmel, és Szent Péter apostol Művére, mely a bennszülött papaság gondos képzésére hivatott.
A Szent Péter egyesület égi pártfogójának azt a gyermek Jézusról elnevezett Szent Terézt választotta meg, aki a zárdai életében kitartóan imádkozott a missziókért és a misszionáriusokért.
A pápa részletesen foglalkozik a bennszülött papsággal, a nevelésükkel és a képzésükkel. Igen nagy jelentőséget tulajdonít e kérdésnek: kinyilvánítja, hogy e nélkül az apostoli munka befejezetlen marad, és az Egyház megalapozása elhúzódik azokban az országokban. „Sajnos, vannak olyan régebben működő missziós területek, ahol nem található bennszülött pap. A missziós állomásokat a bennszülött papoknak kell átengedni megőrzésre és munkálkodásra. A bennszülött papság olyan létszámú legyen, hogy külföldi papság nélkül is képes legyen a kereszténységet terjeszteni.
Teljes mértékben áll Krisztus szava: ’Az aratás ugyan sok, de a munkás kevés’ (Mt 9,37).
„Igazi papi életszentségre vezessétek őket, teljes, és nem részleges és hézagos, megrövidített kivonatszerű oktatásban. Nagyon helytelenül ítél az, aki a bennszülötteket lebecsüli. Európai és bennszülött hithirdetők között nem szabad semmiféle különbséget tenni. Ugyanígy fontos a bennszülött szerzetesek és szerzetesnők képzése is”.
A pápa érinti a hitoktatók munkájának fontosságát és a szemlélődő élet jelentőségét a missziókban. Sürgeti a szemlélődő rendek rendfőnökeit, hogy találjanak alkalmas helyet a missziók területén a szemlélődő rendek meghonosítására.
„Úgy kell menni a missziók területén élő népekhez, mint Jézus Krisztus, aki a tanítást megelőzően először meggyógyította a betegeket, és hogy jóságos és szeretetteljes volt a kicsinyek iránt. Kerüljétek a díszes és drága templomok építésének szorgalmazását”.