II. János Pál pápa egész életprogramja az egyház és a modern kultúra összehangolása volt, hogy ezáltal az egyházat és a pápaságot visszavezesse a társadalomba; a modern világot újra kereszténnyé, a kereszténységet pedig korszerűvé próbálta tenni.
Elődei – XII. Pius, XXIII. János és VI. Pál pápák - nyomdokain haladva, és különösen is támaszkodva a II. Vatikáni Zsinat missziós és evangelizációs dokumentumaira, adta ki enciklikáit, apostoli buzdításait, üzeneteit és leveleit.
CHRISTIFIDELES LAICI apostoli buzdításában (1988. december 30.)
a pápa határozott tanítást adott a világi Krisztushívők missziós kötelezettségéről:
A világi hívők, mert az Egyház tagjai, hivatással és küldetéssel rendelkeznek az evangélium hirdetésében való közreműködésre; e munka végzésére a beavató keresztény szentségek és a Szentlélek ajándékai révén válnak alkalmassá és elkötelezetté.
Minden tanítvány személyes meghívást kap ugyanis, hogy senki ne késlekedjen a válasszal, mert: "Jaj nekem, ha nem hirdetem az evangéliumot" (1Kor 9,16).
Elérkezett az új evangelizálás kezdetének órája
A harmadik évezred közeledtével az egész Egyháznak, a pásztoroknak és hívőknek erősebben át kell érezniük saját felelősségüket a Krisztus parancsa -- "Menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek" (Mk 16,15) -- iránti engedelmességben, és meg kell újítani a missziós lendületet. Az Egyházra nagyszabású, igényes és csodálatos feladat lett bízva: az új evangelizáció műve, melyre ma a világnak mérhetetlenül szüksége van.
A világi Krisztus-hívőknek e feladat élő és felelős részének kell tekinteniük magukat, mivel az evangélium hirdetésére s a személy és társadalom igényeiből fakadó értékek szolgálatára kaptak meghívást.
A CHRISTIFIDELES LAICI kezdetű apostoli buzdításról bővebb összefoglalást is közlünk honlapunkon.
A REDEMPTORIS MISSIO kezdetű enciklika a „minden időre érvényes missziós megbízatásról” (1990. december 7)
kiadásának szükségességéről így ír a pápa:
„Huszonöt évvel a zsinat befejezése és az Egyház missziós tevékenységéről szóló Ad gentes dekrétumának kiadása, tizenöt esztendővel a boldog emlékű VI. Pál pápa Evangelii nuntiandi apostoli buzdítása után új missziós munkára szeretném ösztönözni az Egyházat, folytatva elődeim ilyen irányú munkáját.
Ennek az írásnak van egy kimondottan az Egyháznak szóló célja is: a keresztény hit és a keresztény élet megújítása. A missziós munka valóban megújítja az Egyházat, a hit és a keresztény identitás megerősödik, új lendületet és indítékot kap. A hit a továbbadás révén erősödik! A keresztény népek evangelizálása ösztönzésre és támogatásra talál az egyetemes missziós küldetésben.”
Személyes indíttatását a misszió iránt a pápa ezekkel a szavakkal fejezi ki:
„Ami engem egyre jobban a missziós munka szükségességének hangoztatására ösztönöz, az az a tény, hogy ez elsősorban azt a szolgálatot jelenti, amelyet az Egyház minden embernek és az egész emberiségnek ma nyújthat.
Az emberiség csodálatos eredményeket ért el, de úgy tűnik, közben elvesztette a végső valóságok és saját élete értelmét. "Krisztus, a Megváltó adja az ember ember voltának teljes kinyilatkoztatását" -- amint azt első enciklikámban kifejtettem.
Tehát az ember, ha szíve mélyéig érteni akarja önmagát, Krisztushoz kell mérnie önmagát. A kereszten történt megváltás örökre visszaadta az embernek méltóságát és a világban való létének értelmét."
A Pápai Missziós Művek szerepét a 84. pont határozza meg:
A Pápai Missziós Műveknek különleges feladatuk van a felkészítésben, amint azt a missziós világnapok üzenetében már többször hangsúlyoztam. Négy ilyen mű van: a Hitterjesztés Műve, a Szent Péter Apostol, a Szent Gyermekség és a Missziós Unió Műve. Ezeknek közös feladata, hogy előmozdítsák Isten népében az egyetemes missziós lelkületet.
A Missziós Unió közelebbi és sajátos feladata, hogy elmélyítse a missziós lelkületet és elősegítse a megfelelő missziós képzést a papok, a szerzetesek, a szerzetesnők között, akik egyébként ugyanazt teszik a keresztény közösségekben. Célja továbbá az is, hogy támogassa a többi művet, amelynek ő mintegy a lelke. Legyen legfőbb jelmondata: Az egész Egyház az egész világ megtérítéséért.
Mivel ezek a művek a római pápa és a püspöki kollégium művei, azért a helyi egyházakban is az említett jogon első hely illeti őket.
Az a feladatuk ugyanis, hogy a katolikusokban gyermekkoruktól kezdve kialakítsák a valóban egyetemes és missziós lelkületet, valamint az, hogy hatékony segítségnyújtásra mozgósítsanak valamennyi misszió javára mindenféle szükséget illetően. A Missziós Művek másik célja az, hogy egész életre szóló missziós hivatásokat támasszanak mind a régi, mind az új egyházakban. Ezért nyomatékkal arra buzdítunk, hogy előkészítő munkájukat ebben a vonatkozásban még nagyobb odaadással végezzék.
Ezek az egész világon elterjedt művek tevékenységükben a Hitterjesztési Kongregációnak vannak alárendelve. Helyileg a püspöki konferenciáktól és az egyes egyházak püspökétől függnek, miközben törekvéseiket egyeztetik a már létező missziós intézmények erőfeszítéseivel. Az egész katolikus világban meg kell gyökereztetniük az általános missziós lelkületet és a missziós szolgálatot, e nélkül ugyanis nem létezik valódi együttműködés.
A Redemptoris Missio befejezésében olvasható korunk legfontosabb missziós üzenete:
„Még sohasem volt az Egyháznak annyi alkalma és lehetősége, mint manapság, hogy az Evangéliumot a szó és a tanúságtétel révén minden emberhez és minden néphez eljuttassa. Látom már egy új missziós korszak derengését, amely fényes nappallá lesz és bővelkedik gyümölcsökben, ha minden keresztény, különösen a misszionáriusok és a fiatal egyházak, nagylelkűen és szentül válaszolnak korunk felhívására és kihívásaira.”
Honlapunkon a Redemptoris Missio  enciklika teljes egészében olvasható


És végül álljon itt II. János Pál pápa legutolsó üzenete, amelyet a 2005. évi Missziós Világnapra írt,
és amelyet még annak az évnek februárjában látott el kézjegyével. Április 2-án bekövetkezett halála után, 2005. októberében, a Világmisszió ünnepén különös jelentőséget kaptak szavai:
A misszionáriusok, mint "megtört kenyerek" a világ életéért
„Krisztus ma is ugyanazt parancsolja tanítványainak: "Ti adjatok nekik enni!" (Mt14,16). A misszionáriusok az ő nevében mennek el a világ minden részére, hogy hirdessék az Evangéliumot, és tanúságot tegyenek róla. Cselekvésükkel a Megváltó szavait visszhangozzák: "Én vagyok az élet kenyere; aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha". (Jn 6,35); ők maguk lesznek "megtört kenyér" testvéreik számára olyannyira, hogy némelyek az életük feláldozásáig eljutnak.
Mennyi vértanú misszionáriusa van korunknak! Példájuk sok fiatalt visz előre a hősies kitartás útján Krisztus felé. Az Egyháznak szüksége van olyan nőkre és férfiakra, akik készek teljesen feláldozni magukat az Evangélium nagy ügyéért.
A Missziós Világnap időszerű alkalmat biztosít arra, hogy tudatára ébredjünk annak a sürgető szükségnek, amely a hithirdetés részeseivé tesz bennünket. Ide tartoznak a helyi közösségek, az Egyház különböző szervezetei, különös módon is a Pápai Missziós Művek és a missziós intézmények.
Ez a misszió az imádságon és az áldozatvállaláson felül a konkrét anyagi segítségben is megnyilvánul.
Még egyszer élek az alkalommal, hogy kiemeljem azt az értékes szolgálatot, amelyet a Pápai Missziós Művek végez, és mindenkit arra buzdítok, hogy lelki és anyagi együttműködésével nagylelkűen támogassa őket…”