Emlékezzünk: Isten maga a történelem Ura, Ő cselekszi a megváltást. Ő azt várja el, hogy működjünk együtt, de hibás azt gondolni, hogy meg kell szabadítanunk és meg kell mentenünk a világot. Ma mindannyian kockáztatjuk azt, hogy beleesünk Pelágiusz hamis tanába, aki a IV. században azt gondolta, hogy elég nekigyürkőzni és megmentjük a világot és az egyházat mi magunk. Kegyelem nélkül. Szent Ágoston, aki már megtapasztalta a kegyelem felsőbbrendűségét megtérése pillanatában, harcolt Pelágiusz ellen. És joggal!

A világot csak Isten segítségével tudjuk megváltoztatni, csak az Ő munkájában, az Ő segítségében, az Ő kegyelmében bízva. Az „igen, tudjuk!”, amit a politikusok az utóbbi években használtak, mint motivációs jelmondatot, sürgősen ki kell egészítenünk egy keresztény nézőponttal: „Igen, tudjuk – Isten segítségével!”.

Tegnap volt a rózsafüzér ünnepe és emlékeztünk arra, hogy a missziónak szüksége van imára. Még egyszer: nem vagyunk a világ urai, csak munkatársai vagyunk Isten munkájának. Szükségünk van arra az Istenre, akinek a zsoltárok már megadják az egész föld fölötti uralmat.

Az egyházatyák egyhangúan mondják, hogy a mai evangéliumot nem úgy kell érteni, hogy Márta valami hibát vétett vagy rosszat tett. Márta szeretetből dolgozik: főz, aggodalmaskodik, jót tesz vendégével, Jézussal. Mária pedig egyszerűen leül Jézus lábaihoz és hallgatja őt; teljesen rá koncentrál, az isteni Megváltóra. A lecke, amit Jézus ad Mártának, egy olyan lecke, amit nekünk, mai pelagiánusoknak is ad, akik azt gondoljuk, hogy mi magunk is megoldjuk.

Októberben, a világmisszió hónapjában, sok ötletünk van, sok kezdeményezésünk, sok esemény, hogy az egyház jövőjével foglalkozzunk. Ez jó. De szükséges az is, hogy „kikapcsolódjunk”. Nem mi vagyunk azok, akiknek az egyház jövőjét kell megteremteni, hanem az Úr az.

Márta szolgálata nélkül az egyház valóban nem létezik, de ha hiányzik Jézus meghallgatásának és a Benne való hitnek az elsőbbsége, nem fog sikerülni.