2024. október 5. szombat

Évközi idő, XXVI. hét – B év

Fakultatív megemlékezés Szent Faustina Kowalska-ról, az Irgalmasság Apostoláról

Jób 42,1-3.5-6.12-17; Zsolt 118; Lk 10,17-24

Újra itt van a 72, akiket az Úr küldött. Nem csak a 12 apostol, akiknek a nevét jól ismerjük és akiket tisztelünk, mint az egyház alapját és a püspöki és papi tisztség eredetét. Nem, hozzájön még 60 tanítvány, akik névtelenek. Ezek a névtelenek és ismeretlenek az összes megkeresztelt ember, függetlenül attól a ténytől, hogy különleges felelősségük van a szentelésen keresztül, vagy szerzetesi hivatásuk van, vagy egyházi szolgálatuk. Minden megkeresztelt ember meg van hívva, ahogy Ferenc pápa újra és újra hangsúlyozza!

És a 72 tanítványnak van egy jó híre, mert a gonosz hatalmasságai engedelmeskednek nekik, mihelyt kiejtik Jézus nevét. Ha missziós egyház akarunk lenni, sürgősen meg kell értenünk: MI nem határozzuk meg az egyház jövőjét, mi csak eszközök vagyunk. Az ég és föld Ura a mi Megváltónk, Jézus Krisztus. Ahol csak a mi erőnkre bízzuk magunkat, ott csak nyomorúságos és gyenge dolgok történnek! Az emberek csak emberi dolgokat tudnak produkálni, de Isten isteni dolgokat!

Jézus tanítványainak olyan hatalmat ad, ami nem tőlük jön, hanem az Ő bennünk lévő jelenlétéből. Ezért kell a mai szentről megemlékezni: Szent Faustina Kowalska csak 33 évet élt, törékeny nő volt, csak ez okból volt ismert: „Teljesen ragaszkodnom kell Jézushoz, teljesen oda kell ajándékoznom magam Neki”. És így, varsói magányában, Jézus kiválasztotta őt, hogy az irgalmasság misszionáriusa legyen. Azt akarta, hogy minden ember, főleg azok, akik távol vannak Istentől és bűnösök, megtapasztalják az isteni irgalom kegyelmének sugarait. Ezért élt, dolgozott és imádkozott és áldozta fel fiatal életét.

Vizsgáljuk meg lelkiismeretünket: Eléggé „ragaszkodom” Jézushoz? Fontos számomra, hogy Őt megvalljam? Akarom, hogy minden ember megtapasztalja Isten irgalmas szeretetét?