A farizeusokhoz intézett szavak erősek, megterhelőek és különös figyelemmel hallgatják őket. Hallgassuk meg őket újból: „Ti farizeusok, a pohár és a tál külsejét tisztogatjátok, de belül tele vagytok kapzsisággal és gonoszsággal. Balgák! Nem az alkotta a külsőt is, aki a belsőt alkotta?  Adjátok oda inkább, ami benne van, a rászorulóknak, és akkor tiszták lesztek egészen.” Mit kell megtisztítani? A belsőt vagy a külsőt? Belül tele vagytok kapzsisággal és gonoszsággal… A probléma nem a külső, a megjelenés, hanem a szívünk, minden rossz, amit ott bent elrejthetünk: kapzsiság, gonoszság és minden rossz gondolat.

Valóban, az Úr arra hív minket, hogy elmélkedjünk a képmutatásunkon, a külsőségeinken, mindenen, amit azért csinálunk, hogy szépek legyünk mások szemében, míg a szívünk nem felel meg annak, amit külsőleg mutatunk. Jézus arra hív, hogy viseljünk gondot a szívünkre, arra, ami mélyebbé tesz minket létünkben. Mint ahogy mindig is, az Úr gyökeres megtérésre buzdít minket. Itt azt javasolja, hogy adjuk oda mindenünket, és minden megtisztul értünk. Nem fogunk többé arra vágyni, hogy minél több mindenünk legyen, hogy gazdagságot halmozzunk fel, vagy hogy szépen nézzünk ki, azt kockáztatva, hogy egocentrikusak vagyunk.

Tehát az Úr azt kéri tőlünk, hogy tisztuljunk meg, de nem akárhogyan. Nem törvényes formalizmusról van szó, nem ismételt kézmosásról, nem precíz tisztításról, még arról sem, hogy távol legyünk a bűnösöktől, akik tisztátalanságot izzadnak. Nem arról van szó, hogy kerüljük a sírokat és a véletlenszerű kegyeletsértéseket. Az egyetlen tisztálkodás a belső tisztálkodás, magyarázza Jézus: semmi nem teheti az embert tisztátalanná, ami kívülről jön, mert belülről, az ember szívéből támadnak a gonosz tervek (Mk 7,14-23). Ez egy új és megszabadító tanítás, amit a tanítványok nehezen értenek meg. Kétségtelenül mindannyiunk számára könnyebb a külsőt megtisztítani, mint a belsőt, legintimebb gondolatainkat, szívünket és minden gonoszságunkat, ami benne van, minden rosszat, amit gyakran másoknak kívánunk.

Ami itt hangsúlyozva van, az a hit és a szeretet egyszerűsége, az irány, ami felé a tanítványoknak hajolni kell, vagyis a tiszta szív: „Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent” (Mt 5,8). Ez a tisztaság az ember lényegének tisztasága, a lélek szóba belefoglalva. A szívükben szegények szegények a lelkükben is. Ez az ember lényege és mindene. Gondoljunk a 34,19. zsoltárra, ahol írva van: „A megtört szívűekhez közel van az Úr, a bánatos lelkűt meggyógyítja.” Ezek a szegények azoknak a nagy családjának egy részét képezik, akiket anyagi és lelki próbáknak vetettek alá és csak az Úr segítségére számíthatnak. Mindegyikük bizalommal mondhatja: „De én nyomorult és szegény vagyok. Uram, siess segítségemre!” (Zsolt 40,18). A szegények evangelizációja, a csodákkal, a jel amit Jézus adott a Keresztelő Szent János által küldött embereknek, hogy felismerjék, hogy Ő a várva várt Messiás (vö. Mt 11,5). A szegény várja az Úr megváltását, bizakodva remél és teljesíti az Úr akaratát. Lelke válaszol az Ő kéréseire és az Ő parancsaira. Biztos benne, hogy kiáltása és imája elér az Úr füleihez, aki megmenti őt ígérete szerint. Már énekelheti az Úr dicséretét.

Krisztus megszabadított bennünket, hogy szabadok legyünk, magyarázza Pál apostol. Tehát arra vagyunk hívva, hogy állhatatosak maradjunk. „Ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak benneteket” (Gal 5,1), magyarázza az apostol. Hogy meglássuk Istent, hogy Hozzá mehessünk, nem a jeruzsálemi templomába, hanem az Ő országába, az erkölcsi tisztaság magában nem elég. Szükség van az Úr aktív jelenlétére a hétköznapi életben; szükség van a szeretetre, az Isten-Szeretet jelenlétére; így hát az ember teljesen tiszta lesz. Valóban, Jézus mondja apostolainak: „Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek” (Jn 15,3). „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok” (Jn 13,10).

Az ételről beszélve, Péter háromszoros következtetésre jut: nincs többé tisztátalan étel (vö. ApCsel 10,15; 11,9); a nem körülmetéltek nem szennyezettek (vö. ApCsel 10,28); a hit által tisztítja meg Isten a nemzsidók szívét (vö. ApCsel 15,9). Pál tisztázza a tisztaság kérdését, kijelentve, hogy a keresztény számára „magától semmi sem tisztátalan” (Róm 14,14). Mivel megszűnt a régi Törvény uralma, a tisztaság figyelembe vétele „hatástalan előírás” lett, amelytől Krisztus megszabadított bennünket (vö. Gal 4,3.9; Kol 2,16-23). Krisztus odaadta magát az egyházért, hogy megszentelje azt a keresztségben megtisztítva (vö. Ef 5,26). Nem külső tisztításról van szó, mert a keresztvíz minden folttól megtisztít, ha csatlakozunk a feltámadt Krisztushoz (1,3,21). Valóban megtisztít bennünket az Istenbe vetett remény, aki, Krisztus által, gyermekeivé fogadott bennünket (vö. 1Jn 3,3). Keresztényként ezentúl meg kell tisztulnunk a test és lélek minden szennyeződésétől, hogy befejezzük a megszentelés művét (vö. 2Kor 7,1). „A tisztának minden tiszta” (Tít 1,15) és most ami Isten előtt számít, az a regenerált és megújult szívnek a teljes rendelkezésre állása (vö. 1Tim 4,4). A keresztény szeretet a tiszta szívből, a jó lelkiismeretből és őszinte hitből születik (vö. 1Tim 1,5). Micsoda öröm az Urat szolgálni tiszta lelkiismerettel (2Tim 1,3)! A tisztátalanság ellentéte a szentség (1Tessz 4,7; Róm 6,19). Valóban, arra vagyunk hívva, hogy Krisztus elé menjünk, aki meghalt és feltámadt; ő tisztít meg minket és megszabadít minden gonosztól.

Hogyan tudunk evangelizálni, ha elhúzódunk azoktól az emberektől, akiket tisztátalannak, bűnösnek, szennyezettnek tartunk? Hogyan tudunk evangelizálni, ha nem megyünk el kortársainkhoz, nővéreinkhez és fivéreinkhez, vallási meggyőződésüktől és szentségi fokozatuktól függetlenül? Mindannyiunknak, missziós tanítványoknak, ki kell engedni tiszta szívünkből az igazságosságot és a hitet, a szeretetet és a békét, nem elfelejtve a missziós dinamizmust. A Lelket azért kaptuk, hogy haladjunk a szentség, a szeretet és igazságosság útján. Az egyház felajánlja nekünk a szentségeket és más eszközöket, hogy követhessük Jézus Urunkat. Ti, akik az igazságosságot a Törvény által keresitek, ha elkülönültök Krisztustól, elveszítitek a kegyelmet, ha nem bízzátok magatokat Isten irgalmára és gyengédségére, ha nem hisztek a megszentelő Lélekben. Krisztus tanítványai, a Lélek által és a hitben kell várnunk a remélt igazságot és növekedni a szentségben. Valóban, Jézus Krisztusban, aminek értéke van, az nem az, hogy valaki körül van metélve, vagy nem, hanem a hit, ami a szereteten keresztül cselekszik.