És a mi Mária, Isten anyja iránti tiszteletünk? Ez normális pszichológiai jelenség: ha az ember valakinek a rajongója, automatikusan kifejlődik az anya iránti tisztelet. Más szavakkal, ha a fiú sztár lesz, ez automatikusan visszaverődik az anyára, ahogy ezt láthatjuk Elvis Presley, Michael Jackson vagy Elton John családi történetén is…

De a mi Urunk és Megváltónk nem akart egy Andrew Lloyd Webber-féle „Jesus Christ Superstar” lenni, és nem akarta ezt édesanyjával vagy tanítványaival kapcsolatban sem. Az, hogy kívülről imádták, mindig túl sok volt Neki. Mégsem utasította vissza, mert nem azért jött, hogy harcoljon a természetes pszichológiai jelenségekkel, hanem hogy felemelje azokat a természetfölötti szintre. Nem védi meg magát tehát a személyes imádattól, a szimpátiától és a „hízelgéstől”, amit vele szemben mutatnak. Hagyja, hogy a tömeg úgy fogadja őt, mint egy hőst, amikor bemegy Jeruzsálembe. Az ok, amiért Jeruzsálembe indul, nem az, hogy egy sztárkultuszt építsen ki maga körül, hanem az, hogy úgy alakuljon a dolog, hogy amikor a katona, aki szíven döfte, azt mondhassa: „Ez az ember valóban Isten Fia volt!” (Mk 15,39). És attól a pillanattól kezdve emberek milliói és milliárdjai megvallják a belé vetett hitüket.

Szeressük Máriát minden erőnkkel. Fontos szerepet játszik a női és anyai jelleg is, mert minden embernek különleges és természetesen gyengéd viszonya van anyjához. Ez meg van engedve! Igen, az ő méhe áldott, mert megengedték neki, hogy hordozza azt, amit az egek nem hordozhatnak. Igen, az ő keble áldott, mert megengedték neki, hogy szoptassa anyai tejével azt, aki mindannyiunk tápláléka akar lenni az Eucharisztiában. Jézus megtestesült, hogy dédelgethesse ezt az asszonyt, mint egy gyermeket, akit aztán nekünk adott a kereszten, mint anyát. A II. vatikáni zsinat azt mondja róla: „Emberi kézzel dolgozott, emberi intelligenciával gondolkozott, emberi akarattal cselekedett, emberi szívvel szeretett” (Gaudium et spes 22)

A természetes a természetfölötti előfeltétele. Ha szeretjük Jézust, automatikusan szeretni fogjuk azt, aki lehetővé tette az Ő megtestesülését és aki Őt szolgálta, úgy ahogy senki más emberi lény. De Mária „imádata” túl kevés lenne. Jézus akarja a tanítványságot, Jézus akarja az utánzást. Chiaravallei Szent Bernát (+1153) azt mondja: fohászkodj Máriához, gondolj Máriára. Ne hagyd, hogy az ő neve eltávolodjon a szívedtől. Mindenekelőtt, ne felejtsd el utánozni az ő példáját!