Pápai Missziós Művek
Pontifical Mission Societies
Október missziós hónapban vagyunk, amelynek csúcspontja a világmisszió ünnepe. Az egyház ezt 1926 óta ünnepli, amikor a világ és az egyház ördögi időszakban volt. A nacionalizmus ördögei az első világháborúba vitték a világot, és annak végével egyáltalán nem tűntek el, hanem még vadabbul tomboltak, szörnyű gazdasági válságok által táplálva. Ebben az időszakban XI. Piusz pápa (1922-1939) szembeállítja Krisztus uralmát a nemzetek ellenségességével és vetélkedésével. Jelmondata: „Pax Christi in regno Christi – Krisztus békéje Krisztus országában!”.
Az ő időszakának egyik ördögűzése volt a Pápai Missziós Művek megalapítása 1922-ben, amikor átalakította a három létező francia missziós társaságot egy egyetemes és „pápai” szervezetté. Az egyház kezdettől fogva világméretű résztvevő volt, átlépve a faji, etnikai és politikai határokat. Ezt tanúsítja 17 (!) etnikai csoport felsorolása (ApCsel 2,9-11), amelyek összegyűlnek a Szentlélekkel eltelt Péter és a tanítványok körül Pünkösdkor.
A mai evangéliumban Jézus arról beszél, hogy ki kell űzni az ördögöket. Magáról ezt mondja: „Ha azonban én elűzöm Isten ujjával a démonokat, akkor elérkezett hozzátok Isten országa” (Lk 11,20). Nem fogjuk elkövetni az előző századok hibáját, amelyekben az egyházat az intézményeivel, a hierarchiájával és szervezeteivel együtt gyakorlatilag azonosították Isten országával. Az egyház nem Isten országa. De szolgálja Isten országát, az Ő országát az emberek szívében és a népek egységében.
XI. Piusz nemcsak megalapította a Pápai Missziós Műveket 1922-ben, hanem bevezette a „Világmisszió ünnepét” 1926. októberében, tehát készülve Krisztus Király ünnepére, amit október utolsó vasárnapján ünnepeltek. A keresztények közötti világméretű szolidaritásról van szó, akik másokkal és másokért imádkoznak. Itt szolidaritásról van szó, a világ minden templomában pénzgyűjtésről, és egy igaz egyensúly megteremtéséről az egyház kebelén belül. A világmisszió ünnepe elűzi az „önhivatkozás” (Ferenc pápa) démonjait belőlünk, katolikusokból. Megnyitja szívünket a globális szolidaritás felé. Különösen ma, a világmisszió ünnepe egy fontos adalék ahhoz, hogy „Krisztus békéje uralkodjon Krisztus országában” (XI. Piusz pápa).