2024. október 2. szerda

Évközi idő, XXVI. hét – B év

Szent őrangyalok

Kiv 23, 20-23a; Zsolt 90; Mt 18, 1-5.10

Életünk első 20 évét azzal töltjük, hogy megtanulunk felnőttnek lenni. Növekedünk, megismerünk dolgokat, oktatásban részesülünk, elsajátítunk ismereteket, szaktudást, amik nélkül ez a világ nem működhetne. Egy világban, ahol csak gyerekek vannak, káosz és anarchia lenne. Mit ért azon akkor Jézus, hogy: „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába” (Mt 18,3)?

Jézus két viselkedésmódra hivatkozik. Először is arra, hogy kicsik vagyunk: nem kell elképzelnünk semmit, nem kell jobbnak éreznünk magunkat a többieknél. A mennyek országában az utolsók lesznek az elsők és a kicsik valójában a nagyok. A második viselkedésmód, amit meg kell tanulnunk a gyermekektől: ők hagyják, hogy vezessék őket. Akkor is, ha néha makacsok és gyakran a saját fejük után akarnak menni, tudják, hogy szükségük van mama és papa segítségére, egy „fentről jövő” segítségre.

Ma a szent őrangyalok ünnepe van. Jézus azt mondja a gyermekekről, hogy „angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát” (Mt 18,10). Az angyalok mibenléte abban áll, hogy Istenre koncentrálnak. Az angyalok küldetése velünk összefüggésben az, hogy minket Isten felé irányítsanak. Az elménknek az égre kell koncentrálnia, nem a földre. Pillantásunknak a célra, Istenre kell irányulnia, oly módon, hogy életünk ne vesszen el a banalitások útvesztőjében.

Keresztényként ma még inkább szükségünk van a szent angyalokra, mint máskor, hogy jobban megértsük küldetésünket. Az egyház elsődleges célja kell legyen a Jézus Krisztusba vetett hit elterjesztése. Ez csak az ő kegyelme által hatásos; csak akkor lehetséges, ha kicsik és alázatosak vagyunk. És csak úgy tudunk különbséget tenni ebben a világban, ha az igazra és a lényegesre koncentrálunk: magára Istenre. Kedves őrangyalom, segíts, hogy alázatos legyek és olyan legyek, mint egy kisgyerek. És kérlek, irányítsd minden erőfeszítésemet Isten felé!