„Szilárd meggyőződésünk, hogy Krisztus szeretete az, ami összehoz és minden határon átívelően egyesít bennünket. Lelki értelemben a Szent Gyermekség Műve alapítójából, Charles de Forbin-Jansonból merítünk ihletet, aki így vallott: »Legnagyobb örömöm az, ha másokat boldoggá tehetek«” – magyarázta Tete Remis atya, a Pápai Missziós Művek magyarországi igazgatója, az Isteni Ige Társasága (SVD) misszionáriusa. „Ezen az alkalmon – tette hozzá – azoknak a gyermekeknek a missziós elkötelezettségét ünnepeljük, akik fiatal koruk ellenére is vállalják, hogy imádkoznak más országokban élő társaikért. Hűen a Szent Gyermekség »Gyermekek segítenek gyermekeknek« mottójához, arra biztatjuk őket, hogy támogassák a rászoruló társakat apró áldozatokkal és imádsággal a szegényekért, a betegekért és a nagy nélkülözésben élő árvákért.”

Az ország különböző közösségeiből érkező missziós gyermekek és fiatalok együtt töltötték a szombati napot; a program egy szentmisével kezdődött, amelyet Magung Fransiskus Xaverius atya, az Isteni Ige Társasága (verbiták) tartományfőnöke mutatott be. A napot játékok, éneklés, sport és kézműves foglalkozások töltötték meg; az eseményen részt vett Inês Paulo Albino nővér (A.S.C.), a Szent Gyermekség Műve főtitkára is, aki kifejezetten ebből az alkalomból érkezett Rómából.

Miután köszönetet mondott a gyermekeknek és a csoportvezetőknek jelenlétükért és értékes missziós munkájukért, Albino nővér a találkozó témájára összpontosított. „Úgy tűnik, ez a téma azt a világot tükrözi, amelyben élünk – a különbségekben gazdag világot: sokféle kultúrát, nyelvet, hagyományt, tapasztalatot és érzésvilágot. Mégis úgy vélem, hogy ezek a különbségek hatalmas gazdagságot jelentenek az Egyház és a világ számára, még akkor is, ha olykor a megosztottság forrásának tűnnek” – jegyezte meg a SzGyM főtitkára, hozzátéve: „Jézus üzenete világos: nem arra kaptunk meghívást, hogy mindannyian egyformák legyünk, hanem arra, hogy a szeretetben egységre jussunk.”

Albino nővér hangsúlyozta továbbá, hogy Krisztus szeretete nem csupán érzés, hanem konkrét szeretet – olyan szeretet, amely önmagát adja, és képessé tesz minket arra, hogy elfogadáson, megbocsátáson és testvériségen alapuló kapcsolatokat éljünk meg –, miközben felhívta a figyelmet arra, hogy a szeretetre mind a világnak, mind pedig mindannyiunknak szüksége van.

„A mai kihívás az, hogy feltegyük a kérdést: hogyan tudjuk »én« és »mi« valósággá váltani ezt a szeretetet közösségünkben – mégpedig nem a nagy intézményeknél kezdve” – magyarázta a találkozó résztvevőinek. „Kezdjük mindannyian önmagunknál: talán egy kedves, bátorító szóval, egy figyelmes gesztussal, őszinte megbocsátással vagy a rászorulók megsegítésére való készséggel... Minden szeretetből fakadó apró tett erősíti az egységet, és láthatóvá teszi Krisztus jelenlétét közöttünk. Így életünk révén tanúi lehetünk gyengédségének, és reményt vihetünk azoknak, akikkel találkozunk.”

Végezetül Albino nővér arra biztatta a jelenlévőket, hogy folytassák a missziós lelkipásztori munkát és a SzGyM népszerűsítését, miközben örömmel élik meg a Szent Gyermekség lelkiségét.

(Fides hírügynökség)