Mi Fulton J. Sheen érsek öröksége az Amerikai Egyesült Államok egyházának missziós identitása számára napjainkban?

- Fulton Sheen érsek hamarosan Boldog Fulton Sheen lesz. Egész életét Jézus Krisztus iránti lelkes szeretete jellemezte. Elkötelezettsége az volt, hogy megpróbálja jól szolgálni Jézust, és minél több emberrel megismertesse Jézust, érezzék, hogy szereti őket, hogy ők is szeressék őt, és megpróbálja az iránta való szeretetet elterjeszteni.

Ezért tanult olyan elhivatottsággal, és lett az egyik legműveltebb pap az amerikai történelemben. Ezért adott bele mindent a prédikálásba, és sikerült a Szentlélek tüzével "felgyújtania" a szószékeket, miközben átadta Jézus iránti szeretetét. Ez az egyik oka annak, hogy papságának 61 éve alatt minden reggel egy teljes órát szentelt az Úr előtti imádatnak. És ez az oka annak, hogy megerősíthette, hogy legnagyobb szeretete mindig is az Egyház küldetéseire irányult. Mindent beleadott, amit csak lehetett: sok energiát, sok tehetséget, sok pénzt gyűjtött össze különféle kezdeményezései révén, hogy megpróbálja terjeszteni a hitet az egész világon.

Mindez abból a tényből fakad, hogy Jézus Krisztusnak, a világ Megváltójának odaadó tanítványa és lelkes apostola volt.

Személyes lelkiségének mely aspektusait tartja a legrelevánsabbnak a ma a terepen dolgozó misszionáriusok számára, és melyik ragadja meg Önt a leginkább személyesen?

- Fulton Sheen nemcsak a misszionáriusok között volt nagyszerű misszionárius, hanem segített az egész egyházat misszionáriusi szellemben építeni.
Odaadásának két aspektusa van, amit mindannyian utánozhatunk. Az első az, hogy komolyan vette Jézus valóságos jelenlétét a Szent Eucharisztiában. Számára az Eucharisztia nem egy dolog, hanem egy személy volt. És számára természetes volt, hogy minden egyes nap Jézussal töltött időt helyez előtérbe. Az Egyház küldetése nem csupán az, hogy elvigye az evangélium igéjét a föld végére. Nem is csak az, hogy templomokat alapítson. Az Egyház küldetése, hogy elvigye Jézus Krisztust a föld végére. Ő velünk él, Isten velünk, Ő ma is velünk van a Szent Eucharisztiában, Testében, Vérében, Lelkében és Isteni mivoltában. Így Fulton Sheen Eucharisztia iránti szeretete valóban inspirálta missziós lelkiségét, hogy templomokat építsen – nem fizikai épületeket és szerkezeteket, hanem olyan templomokat, amelyek Jézusnak a Szent Eucharisztiában végzett munkája által alkotják a Misztikus Testet.

És a második nagyszerű dolog, amit Sheenről mondanék, az az, hogy a kommunikáció művészetének szentelte magát. Tudta, hogy nem elég pusztán hinni. Nem elég pusztán vágyni a hit terjesztésére. Hatékonyan kellett terjesztenie a hitet. Szavaival, az evangélium hirdetésével Isten irántunk érzett szeretetének tüzét kellett megmutatnia. Fulton Sheen mindig is ezt mutatta. És az életében az egyik legjelentősebb hatás az volt, hogy nemcsak bizonyos médiumokat, régieket és újakat, bátorított arra, hogy szószékként szolgáljanak hitünk kincsének buzgó megosztására. És ez a két dolog az, amit véleményem szerint az egész Egyháznak megtanított arról, hogyan végezze jól a küldetését.
Számomra Fulton J. Sheen legerőteljesebb vonása a papság iránti szeretete. Fulton Sheen „pap volt a papok között”, és amikor végre nyugdíjba vonult, élete utolsó évtizedét azzal töltötte, hogy havonta háromszor tartott heti lelkigyakorlatot papoknak, mert Krisztus képmására igazi misszionárius szívvel akarta nevelni paptestvéreit, hogy sóként és kovászként indulhassanak útjukra, és átalakíthassák az egész világot.
Még 18 éves koromban, hosszú autóutak során kezdtem el hallgatni Fulton Sheen kazettáit; gondolatai elmémet, tüze pedig szívemet járta át. Ma, utódjaként – hiszen ő volt az ötödik országos igazgatója az amerikai PMM-nek – nem csupán a példáját követhetem és a módszereit alkalmazhatom, hanem számíthatok hatalmas közbenjárására is Jézus örök jobbjáról. Így hát igazán szeretem Fulton Sheent.

Mit tanulhatnak a mai, úgynevezett „digitális misszionáriusok” Fulton J. Sheen érsektől, nemcsak a technika, hanem a lelki alapozás tekintetében is? Továbbá, maga Fulton Sheen mit gondolna kritikusan kommunikációs korunk illúzióiról?

Mit gondolna, és mi lenne az ő kritikája ahhoz, ami ma a digitális média és a digitális misszionáriusok világában történik? Az érsek arra buzdítana minden digitális misszionáriust és „influenszert” ma, hogy először a Jézussal való kapcsolatukkal kezdjék. Ha nem tapasztalták meg az Úr személyes szeretetét irántuk, ha nem törekszenek igazán a hit, a remény és a szeretet növekedésére ebben a Jézussal való személyes kapcsolatban, akkor – Szent Pál korintusiakhoz intézett szavaival élve – csak zengő ércekhez és pengő cimbalmokhoz lesznek hasonlók. Ahhoz, hogy nagy gyümölcsöt teremjenek, egyesülniük kell Jézussal, mint a szőlővesszők a szőlőtővel. És ez lenne tehát az első tanács, amit Fulton Sheen adott volna.

Fulton Sheen számára nem a médium számított. Az üzenet volt a fontos, amit bármilyen médiumon keresztül közvetített, legyen az könyv, rádió, televízió, vagy – mai kifejezéssel élve – videó, podcast, vagy akár mesterséges intelligencia stb. Fulton Sheen mindig erre az üzenetre összpontosított, és ez az üzenet... az volt, amit Isten tenni akar velünk: velünk akar élni; nemcsak hogy szenvedett, meghalt és feltámadt értünk, hanem ma is velünk jár: Krisztus feltámadt. És ezt az igazságot Fulton Sheen jól ismerte, aki minden nap megélte, kezdve egy óra imával a feltámadt Úr Jézus előtt magánkápolnáinak tabernákulumában.
Ami a mesterséges intelligenciát illeti, Fulton Sheen mindenekelőtt a benne rejlő nagy lehetőségeket látná. Másodszor, azt szeretné elérni, hogy ez a nagyszerű eszköz, amely képes segíteni az Egyháznak és az emberiségnek, végül ne ártson magának az emberiségnek. Hogy ne legyünk a mesterséges intelligencia követői, és végül ez uraljon bennünket.
De uralkodnunk kell – ahogyan az Úr mondta nekünk a Teremtés könyvében – kezünk művei, az Ő általa ihletett kreativitás felett. Ezért Fulton Sheen először azokat a lehetőségeket látná, amelyeket ezek az új eszközök kínálnak, amelyeket Isten elénk helyezett, de arra is buzdítana mindenkit, hogy ismerje fel, hogy az ördög is használhatja ugyanezeket az eszközöket. Ezért ébernek kell lennünk, hogy ezek az eszközök mindig Isten felé irányuljanak, mert ha nem, akkor – és rajtuk keresztül – mi is – végül elveszítjük a tájékozódási pontunkat. Ahogy mondtam, Fulton Sheen missziós munkáját az Oltáriszentség előtti napi imádásra alapozta.
Fulton Sheen érsek teljes missziós munkáját a Legszentebb Oltáriszentség előtti napi szentórára alapozta. 2024-ben 65 napon át járta az Egyesült Államokat, és vitte magával az Eucharisztiát. Mi a lényegi kapcsolat az Eucharisztia és a misszió között? - Ahogy Tagle bíboros, az Evangelizációs Dikasztérium proprefektusa mondta az Egyesült Államok Egyházának a 2024-es indianapolisi Nemzeti Eucharisztikus Kongresszuson: „Az eucharisztikus Jézus eredendően misszionárius.” Odaadja testét és vérét értünk, majd azt mondja: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Ez nem csupán azt jelenti, hogy misét mondunk az ő emlékére, hanem azt is, hogy életünket valóban eucharisztikussá tesszük. Hogy mi, Jézushoz hasonlóan, arra vagyunk hivatottak, hogy megtörjünk másokért. Hogy képesek legyünk azt mondani másoknak: „Ez az én testem, ez az én vérem, ezek a bőrkeményedéseim, ez az én verejtékem, ezek a könnyeim, ez a szívem, minden, ami vagyok és minden, amim van, a te szeretetedért adom.”
Egy olyan Eucharisztia, amely nem alakul át küldetéssé – ahogy Szent II. János Pál egyszer mondta nekünk –, mintha belsőleg széttöredezett, megtört lenne; de ​​ahogyan befogadjuk az Úr ránk árasztott szeretetét, amikor méltóképpen tudjuk fogadni Jézust a szentáldozásban, úgy Jézus, aki most bennünk van, azt akarja, hogy folytassuk ezt a közösséget Vele azáltal, hogy részt veszünk a világ üdvösségére irányuló küldetésében. Ez az egyik oka annak, hogy minden mise azzal zárul, hogy Isten áldását adja, majd ezt mondja: „Menjetek, és hirdessétek az Úr evangéliumát!” Az „Ite missa est” azt jelenti, hogy az Egyház célja kitűződött, és így Krisztus, aki testévé tesz minket, Vele együtt küld minket, hogy általa átalakulva az Eucharisztiában, átalakíthassuk az egész világot.
XIV. Leó pápát gyakran misszionárius pápaként jellemzik, de a szlogeneken túl hogyan elemezzük misszionárius perspektíváját és vízióját?
Leó pápa 22 évig szolgált misszionárius szemináriumban, papként és püspökként Peruban. Ezután 12 évet töltött azzal, hogy 50 különböző országban járt, mint az ágoston rend generálisa. Így élete felét misszionáriusként töltötte. Amikor 2025. május 8-án megválasztották, ő volt az első pápa Szent Péter óta, aki életének egy részét annak szentelte, hogy elhagyja otthonát, és hirdesse az evangéliumot azoknak az embereknek, akik soha nem hallottak Jézusról, ahogyan Leó tette Észak-Peru hegyeiben. Ezt a tapasztalatot, azt a pecsétekkel teli útlevelet magával hozta Szent Péter székébe. És ahogyan Szent X. Pius pápa évszázadok óta az első pápa volt, aki lelkipásztori szolgálatot gyakorolt, és ezt a lelkipásztori tapasztalatot felhasználva átalakította a pápaságot, úgy Leó pápa, aki az első missio agentes pápa Betsaidai Simon óta, bejárta a világot, hogy megerősítse testvéreit a hitben, magával hozva őket az Apostoli Palotába. Nem meglepő, hogy nyitóbeszédében nemcsak Chiclayo népét köszöntötte, ahol missziós püspökként szolgált, hanem kijelentette: együtt kell keresnünk a módját annak, hogy „missziós egyházzá” váljunk.

Ha végiggondoljuk, mi teszi egyedülállóvá missziós tapasztalatát, az nem más, mint az a felismerés, hogy a missziós munka az egész Egyház közös vállalkozása; nem csupán egyetlen misszionárius vagy egy missziós közösség néhány tagjának a feladata, hanem az Egyház küldetésének sikeréhez mindannyiunk elkötelezettségére szükség van. Róma 267. püspökeként elhangzott legelső szavai óta arra kér mindannyiunkat, hogy missziós buzgalommal csatlakozzunk hozzá a világ legnagyobb ajándékának – Jézus Krisztusnak – a mindenkihez való eljuttatásában. Magát Krisztust akarja elvinni mindenkihez: mind a 8,1 milliárd emberhez, ahhoz a 8,1 milliárd ma élő emberhez, akikért Jézus szeretetből életét adta. Ez teszi őt igazán különlegessé, és ez érezteti velünk, milyen áldottak vagyunk – nem csupán azért, mert amerikai pápánk van (ezt amerikaiként mondhatom), hanem azért is, mert egy olyan, valódi missziós lelkületű pápánk van, akinek vérében van a hit terjesztésének vágya.

(Fides hírügynökség)