„A lelkipásztori munkánkban a dalitokkal főleg emberi fejlődéssel kapcsolatos projektekkel foglalkozunk és segítjük őket a gyermekeiket nevelni. Támogatjuk őket munkakeresésben, a családfenntartásban, és más mindennapi szükségleteikben. A Karitász is nagyban segít nekik” – meséli mons. James Romen Boiragi, Khulna püspöke. Az egyház feladata azonban nem korlátozódik a szociális segítésre: „Ezek az aspektusok fontosak, de mi főleg a hitoktatásnak és az iskolai támogatásnak szenteljük életünket” – jegyzi meg a püspök. „Egyházmegyémben kb. 37000 katolikus él és nagyobbik részük a dalit közösségekből jön”.

A dalitok jelenléte Bangladesben kevéssé ismert történelmi valóság. Becslések szerint az országban 3-5 millió dalit él, olyanok leszármazottai, akiket a kasztrendszer szélére száműztek Ázsia déli részén.

Bár ma Banglades nagyrészt muzulmán ország (kb. '89%-a a népességnek), a szociális felépítése megörökölte és megtartotta az érinthetetlenség hindu múltjának mély hierarchikus és dinamikus szerkezetét.  

Sok dalit még ma is ún. „tisztátalan” munkát végez, mint utcasöprés, csatornatisztítás, szemétgyűjtés, és más alacsonyan fizetett kézi munka. Bár a bangladesi alkotmány megtiltja a megkülönböztetésnek minden formáját, a dalitokat továbbra is kirekesztik társadalmilag, az oktatásban csak limitáltan részesülnek, nehezen férnek hozzá a munkaerőpiachoz, és szűkösek a lakhatási feltételek számukra.

Khulna tartományban, amely fontos városi és ipari központ az ország délnyugati részén, nagyszámú dalit közösség él (kb. 500000 ember), bizonyos történelmi, gazdasági és földrajzi faktorokhoz kötve. Sok dalit család a város szélén, nyomornegyedekben vagy átmeneti szálláson él. A khulnai egyházmegye, amelyet 1952-ben alapítottak, és ma a dhakai egyházi tartományhoz tartozik, nyolc kerületet foglal magába Banglades délnyugati részén.

A plébániákon, a katolikus iskolákon, a Karitász programjain és más lelkipásztori kezdeményezéseken keresztül az egyház a dalit közösségek mellett áll évtizedek óta, támogatva az oktatást, a szakmai képzést és a szociális beilleszkedést.

Boiragi püspök szerint, a bangladesi kasztrendszer nem olyan merev manapság, mint Dél-Ázsia más területein, de a következmények kézzelfoghatóak az országban: „Némelyekre, akik a hindu közösségekből jönnek, még mindig hatással van, ahogy a dalitokra is. A társadalomban általában a muzulmánok és a hinduk között ezek a problémák fennállnak továbbra is” – mondta.

Sok dalit számára az áttérés a keresztény hitre emberi és társadalmi jóvátételt is jelent: „Amikor a dalit közösségek tagjai áttérnek a kereszténységre – magyarázza a püspök – nagyobb részben tiszteletben tartják őket, míg normál esetben diszkriminációnak vannak kitéve. Az áttérés tehát életfeltételeik megjavítását is jelenti”. Az egyházi közösség azon dolgozik, hogy ez a változás teljes integrációhoz vezessen. „Próbálunk segíteni nekik a társadalomba való beilleszkedésben, a jó kapcsolatoknak köszönhetően, amiket ápolunk más vallási közösségekkel. Ugyanakkor arra kérjük híveinket, hogy úgy fogadják ezeket az embereket mint a testvéreiket” – jegyzi meg.

A dalitok számára, hangsúlyozza Boiragi atya, az evangéliummal való találkozás azt is jelenti, hogy visszanyerik méltóságukat: „Befogadni Krisztus üzenetét azt jelenti, hogy újra megtaláljuk méltóságunkat mint Isten fiai. Ez az elnyomás és kitaszítottság igájából való megszabadulás megtapasztalása. És ez egy konkrét módja annak, hogy jobbá tegyék életüket, mert gyakran utat nyit az oktatáshoz, a személyes növekedéshez és fejlődéshez, amik új lehetőségeket adnak”. A khulnai egyházmegyében az egyház missziója továbbra is egyesíti az evangelizációt és az emberi előrelépést, abban a meggyőződésben, hogy az evangélium hirdetése visszaadja a reményt a legsebezhetőbb embereknek és hozzájárul egy igazságosabb és befogadóbb társadalom építéséhez.

(Fides hírügynökség)