Ekkor jelent meg először – és 1943-ban utoljára - Az Unio Cleri pro missionibus” (A papság missziós egyesülete) évkönyve, a Hitterjesztés Egyesületének Magyarországi Tanácsa kiadásában.

  Az Unio Cleri szervezet élére Serédi Jusztinián hercegprímást nevezték ki. A missziós élet fellendülésével foglalkozik Krywald Ottó érseki főbiztos írása. Az évkönyv feladata az volt, hogy ébren tartsa és ápolja a hazai papságban a missziós gondolatot, segítse a missziós egyesületeket, és a világmisszió nagy művének kimagasló eseményeiről beszámoljon.

  Az első évkönyv adatai is azt mutatják, hogy az országban már jóval korábban érdeklődés mutatkozott a missziós iránt, igen sok embert bevonó missziós munka folyt lelki és anyagi vonatkozásban.

  Csernoch János bíboros hercegprímás a magyar missziós tevékenységet Xavéri Szent Ferenc oltalma alá helyezte, sürgetve a Pápai Missziós Művek négy ágazatának megalakulását.
  Közzétették XV. Benedek és XI. Piusz pápák missziós körleveleit, valamint az Unio Cleri szabályzatát.

  Felsorolás található a Hiterjesztési Egyesületek egyházmegyei szervezeteiről, név szerint megemlítve a munkatársakat. Az évkönyv beszámol arról, hogy 1924-ben felszentelték a Budatétényben felépült első hazai verbita missziósház, a „Názáretet”, melyet az „Isten Igéjéről” nevezett szerzetestársulat alapított.

  Erőteljesen megindult a missziós tevékenység az egyetemeken, a teológusok körében, az orvosoknál, az iskolákban, a plébániákon és az egyesületekben. Már 1926-ban is – minden szegénység ellenére – sok adomány gyűlt össze.

  Részletes ismertetés olvasható a lapban, hogy mely hazai rendek mennyi miszionáriust küldtek a távoli országokba. Meglepő a magyar misszionáriusok nagy száma.

  Információt nyerhetünk a missziós sajtótermékekről, a negyedévente megjelenő Katholikus Világmisszió folyóiratról, a Kis Hitterjesztő és a Katholikus missziók a tengerentúli országokba című lapokról, különböző missziós kiadványokról, naptárakról, diasorozatokról.
 
A PMM hazai tevékenységét jól nyomon lehet követni a későbbi években megjelent évkönyvekből. Mai szemmel kiemelkedőnek tűnik az az erőfeszítés, amely a gyermekek és az ifjúság missziós tudatosságának kialakítását célozta. Az ország szinte valamennyi iskolájában gyűjtés folyt a missziók javára.

  Az 1943 és 1994 közötti időszakról – több mint 50 évről –nincs sok információnk. A missziós szellem kimagasló személyiségével, Waigand József munkásságával foglalkozik P. Tóth Zoltán SVD, szakdolgozata. Waigand atya volt az első magyar, aki Rómában doktorált missziológiából, és ezt a tárgyat a Pázmány Péter Egyetem Hittudományi Karon tanította is. Bár nem mehetett soha külföldre misszióba, mégis misszionárius volt: a missziós gondolat misszionáriusa. A missziónak szentelte életét, írt, prédikált, szervezett, az ifjúság karizmatikus missziós nevelője lett. 1948-ig a Hitterjesztés Művének országos titkári feladatát látta el. Sajnos, szűk ez a keret gazdag életművének ismertetésére. Waigand atya szüleinek nagylelkű templomépítési adományára utal a Zugligeti Szent Család templom egyik – Jézus születését ábrázoló – színes üvegablaka, amely őrzi a Waigand család nevét.

  1948-ban – több más egyházi szervezettel együtt, - hazánkban a Pápai Missziós Műveket is betiltották. Újraszervezését P. Szabó Imre SVD évtizedekig tartó Új-Guinea-i missziója után vállalta el, ő volt a PMM országos igazgatója 1995-től 1999-ig. Missziós Hírek címmel negyedévenként újságot adott ki, és a plébánosokat rendszeresen ellátta missziós anyagokkal. Őt követte országos igazgatóként P. Rostás Sándor SVD, 1999-től 2007. év közepéig. A missziók és misszionáriusok életéről szóló előadássorozatokat szervezett, a fiatalok missziós felkészítésével foglalkozott.

2007-től 2023-ig az indiai verbita szerzetes, P. Benvin Sebastian Madassery SVD állt a Pápai Missziós Művek élén.

2023 óta P. Tete Remis SVD, szintén indiai verbita szerzetes a Pápai Missziós Művek magyarországi igazgatója.