A misszióról
Az Atya „első misszionáriusa” Jézus Krisztus volt. „Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek…” – olvasta Jézus a názáreti zsinagógában (Lk 4,18), majd az Örömhír, az Evangélium továbbadását az apostolokra bízta. „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk 16,15) és biztosította őket állandó jelenlétéről: „És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig” (Mt 28,20). Az apostolok a pünkösdi Lélek által megerősítve, az akkori nehéz körülmények ellenére hatalmas missziós utat jártak be. Tamás apostol eljutott egészen Indiáig, Pál apostol, missziós útjai során térdig lejárva a lábát, így lelkendezett:„… futok a cél felé, annak a hivatásnak jutalmáért, amelyet Isten felülről adott Krisztus Jézusban” (Fil 3,14).
Az Egyház egyetlen hivatása a misszió. Az évezredeket átívelő, világméretű missziós küldetése során a misszionáriusok hatalmas seregét indította el távoli területekre. Ebben a küldetésben elsősorban a szerzetesrendek - verbiták, ferencesek, jezsuiták és sokan mások - jártak elől, majd később csatlakoztak hozzájuk egyes lelkiségi mozgalmak, és más missziós elhivatottságú intézmények. A misszionáriusok felkészítését a küldő szervezet intézi, amely a továbbiakban is segíti, és figyelemmel kíséri működésüket. Az idők folyamán, a missziós területeken sorban létesültek szemináriumok, iskolák, kórházak, árvaházak, és sok egyéb intézmény, egységben a helyi egyházakkal. Az évszázadok alatt mártírok és szentek sokasága tanúsítja a misszió hitelességét.
A Pápai Missziós Művekről
A XIX. és a XX. században a misszió szempontjából rendkívüli és meghatározó események történtek, amelyekben felfedezhetjük a későbbi Pápai Missziós Művek csíráit. Négy karizmatikus személy – nők és férfiak, laikusok és papok, négy különböző helyen, egymástól térben és időben függetlenül – a missziónak szentelték életüket, és annak négy alapvető területével kezdtek el foglalkozni. Az apostolokhoz hasonlóan kezdetben csak néhányan gyűltek össze, kezdeményezésük mégis robbanásszerűen fejlődött és terjedt el sok országban. Szinte kitapintható volt a Lélek mindent megújító ereje és irányítása. Illett rájuk Pál apostol buzdítása, hogy „Krisztus szeretete sürget minket” (2Kor 5,14).
A Pápai Missziós Művek az Egyház hivatalos és legfontosabb segítő eszközévé vált a missziós együttműködés területén. A PMM célja, hogy felébressze és elmélyítse Isten népének missziós tudatát és lelkületét; hogy informálja a katolikusokat az egyetemes misszió életéről és szükségleteiről; hogy arra buzdítsa a helyi egyházakat, imádkozzanak egymásért, és felajánlásaikkal segítsék egymást. Ima és adakozás, lelki és anyagi támogatás – ez jellemző munkájukra minden területen.
A Pápai Missziós Művek az egyes országokban a nemzeti igazgatóság által képviselteti magát, amelynek élére - egységben az adott ország püspöki konferenciájával – nemzeti igazgatót nevez ki. A helyi képviselet alkalmazkodik az ország körülményeihez, és éltetőjévé válik a négy ágazat országos missziós munkájának.
Néhány pápai megnyilatkozás a misszióról és a Pápai Missziós Művekről:
A (Pápai Missziós) Műveket kiemelt hely illeti meg, mert általuk érhető el, hogy a katolikusokat már gyermekkoruktól kezdve igazán egyetemes és missziós lelkület hassa át, s lehet jó eredménnyel szervezni olyan gyűjtéseket, melyekből szükségletei arányában valamennyi misszió részesedik.(Ad Gentes)
VI. Pál pápa:
A Pápai Missziós Művek „bár a Pápa Művei, de a teljes Püspöki Testületnek és Isten egész népének Művei is”
II. János Pál pápa:
„Látom már egy új missziós korszak derengését, mely fényes nappallá lesz, bővelkedik gyümölcsökben, ha minden keresztény, különösen a misszionáriusok és a fiatal egyházak, nagylelkűen és szentül válaszolnak korunk felhívására és kihívásaira (RM 92.). „Alakulóban van egy új tudat: a küldetés minden kereszténynek szól, egyházmegyéknek és plébániáknak, egyházi intézményeknek és közösségeknek” (RM 2.).„Mivel ezek a Művek a római pápa és püspöki kollégium művei, azért a helyi egyházakban is első hely illeti őket. Az a feladatuk ugyanis, hogy a katolikusokban gyermekkoruktól kezdve kialakítsák a valóban egyetemes és missziós lelkületet, valamint azt, hogy hatékony segítségnyújtásra mozgósítsanak valamennyi misszió javára, a különféle szükséget illetően” (RM 84.).
Még egyszer élek az alkalommal, hogy kiemeljem azt az értékes szolgálatot, amelyet a Pápai Missziós Művek végez, és mindenkit arra buzdítok, hogy lelki és anyagi együttműködésével nagylelkűen támogassa őket. (utolsó missziós napi üzenete – 2005)
XVI. Benedek pápa:
Ezúton szeretném kifejezni hálámat a Népek Evangelizálásáért felelős Kongregáció és a Pápai Missziós Művek iránt, akik odaadóan fogják össze a világban szétszóródott sokféle törekvéseket. Szűz Mária, aki a kereszt tövében és az utolsó vacsora termében imájával aktívan hozzájárult az egyházi misszió első lépéseihez, őrizze meg őket feladataikban, és segítse a Krisztusban hívőket, hogy egyre inkább képesek legyenek az igazi szeretetre, és az élő víz forrásaivá váljanak egy lelkileg kiszáradt világban. (Missziós napi üzenet – 2006)
„Ki kell emelnem, milyen nagyra becsülöm mindazt, amivel a Pápai Missziós Művek hozzájárul az Egyház evangelizáló tevékenységéhez. Megköszönöm, ahogyan minden közösséget támogatnak, különösen a fiatalok közösségeit Értékes eszközök ezek Isten népe missziós lelkületének formálásához, emellett táplálják az emberek és a javak közösségét Krisztus misztikus testének különböző részei között. A missziós világnapon minden plébánián megrendezett gyűjtés legyen a közösség és a kölcsönös figyelem jele a részegyházak között. ” (Missziós napi üzenet - 2008)
Köszöntemet fejezem ki a Pápai Missziós Mûveknek és bátorítom õket nélkülözhetetlen munkájukban, amellyel biztosítják a lelki megerõsítést, a missziós képzést és az anyagi támogatást a fiatal egyházaknak. Ezeken a pápai intézményeken keresztül, az adományok megosztása által, az egymásról való gondoskodásban és a közös missziós tervezésben csodálatosan megvalósul a közösség a helyi egyházak között. (Missziós napi üzenet - 2009)