A találkozón az Egyház és a világi társadalom képviselői, köztük Dr. Erdő Péter bíboros prímás, Msgr. Kurian Matthew Valayunkal, az apostoli nunciatúra tanácsosa, P. Juhos Ferenc, verbita tartományfőnök, Szabolcs Attila, a PMM székhelyének otthont adó Budapest XXII. kerületének polgármestere és Németh Zoltán országgyűlési képviselő mellett a Pápai Missziós Művek önkéntesei, támogatói, valamint a missziós gyermekcsoportok vezetői vettek részt.
P. Benvin Sebastian, indiai verbita szerzetes, a Pápai Missziós Művek magyarországi igazgatója köszöntőjét követően Kurian Matthew Vayalunkaltanácsos tolmácsolta Juliusz Janusz apostoli nuncius üdvözletét és üzenetét a meghívottaknak.
A nuncius örömét és köszönetét fejezte ki a Pápai Missziós Művek magyarországi működésével kapcsolatban, külön is kiemelve a Szent Gyermekség Művét, amely„a kis misszionáriusokat” gyűjti egybe, s amely ma Magyarországon azon keresztény gyermekek jelképévé vált, akik az Egyházat evangelizációs feladatában imádsággal, áldozatvállalással és a szolidaritás gesztusaival segítik”.Az üzenet kiemelte: „Nagy felelősségünk és küldetésünk az, hogy bátorítsuk gyermekeinket, hogy a világ más fiataljainak felajánlják segítségüket… buzdítva arra, hogy felismerjék ezekben az emberekben Jézus arcát.”
Ezt követően Szabolcs Attila polgármester az Egyház és a világi társadalom kapcsolatáról beszélt. Kifejtette, hogy a kerület egészséges működéséhez, a lakosság jó közérzetének biztosításához elengedhetetlen az egyházakkal kialakított kiegyensúlyozott, harmonikus kapcsolat. A keresztény egyházaknak a hitéletben és az oktatás-nevelésben kifejtett erőfeszítései alapvetően fontosak a kerület jövőjét illetően.
A Pápai Missziós Művek tevékenységéről szóló beszámolójában Sebastian atya elmondta: Az elmúlt éveket, a rendszerváltozást követően, az 1995-ben történt újrakezdés folytatásának tekinthetjük.
Magyarország egyszerre missziós terület, és a világmisszióban részt vállaló ország
Hazánkban a misszióval kapcsolatban sok nehézséggel találkozhattunk, amelyek leküzdése hosszú folyamat. Ezek között kell egyértelműen megvilágítanunk és hitelesen megjelenítenünk a katolikus egyház missziós szerepét, amely küldetésénél fogva az evangéliumi örömhír közvetítését jelenti lelki és gyakorlati eszközök segítségével.
Az újrakezdés folytatásaként, a misszió iránti elköteleződés serkentése érdekében a legcélravezetőbbnek az tűnt, hogy a Pápai Missziós Művek négy ágazata közül (Hitterjesztés Műve, Szent Gyermekség Műve, Szent Péter Apostol Műve és a Missziós Unió) a legkisebbek, a gyermekek felé fordulunk. A magyarországi gyermekmisszió – azaz a Szent Gyermekség Műve újraindítása nagyban hozzájárul a többi négy ágazat iránti figyelem felélesztéséhez.
Hogyan hat a gyermekmisszió a PMM többi ágazatára?
Mindenekelőtt annak a felismerésével, hogy „a gyermekekhez a felnőtteken keresztül vezet az út” és hogy „a gyermekek a családjuk és közvetlen környezetük a legjobb misszionáriusai”.
 A missziós gyermekcsoportokra a figyelem ráirányítása, egy-egy missziós gyermekcsoport beiktatása, integrálódása a helyi iskolai vagy plébániai közösségekbe, a nyilvánosság előtti közös megjelenésük amikor a missziós gyermekek mintegy „kilépnek” közvetlen környezetükből a nagyvilágba - nemcsak közvetlenül a gyermekek missziós nevelését szolgálják, de jelentősen hatnak a közvetlen és távolabbi nyilvánosságra – ezzel is erősítve a PMM másik ágazatának, a Hitterjesztés Művének törekvéseit.
A gyermekek missziós nevelése azt a reményt is magában hordozza, hogy egyikükben-másikukban egy idő után felébredhet a papi- szerzetesi- vagy akár a misszionáriusi hivatás iránti vágy. Ennek figyelése, gondozása, és a Szent Péter Apostol Műve (azaz a papnevelés támogatása) irányába való terelgetése a missziós gyermekcsoportok vezetőinek finom érzékenységét és elkötelezettségét igényli.
A megerősödött kapcsolat a Pápai Missziós Művek és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai és a missziós gyermekcsoportokat befogadó helyi egyházközösségek papjai között pedig a legjobb példája a Missziós Uniócélkitűzéseinek – azaz a papság missziós lelkületének megerősítését szolgáló célok megvalósításának.
A Szent Gyermekség Műve Magyarországon Pünkösdkor ünnepli születésnapját. Megalakulása 2009. Pünkösdjén, Rómában 5 csoporttal, 34 gyermekkel történt. Ekkor XVI. Benedek pápa külön is köszöntötte a magyar gyermekeket mondván: „Imádkozom a magyar misszióért”. 2010. Pünkösdjén a máriaremetei Karizmák Ünnepén Erdő Péter külön is köszöntötte a missziós gyermekeket, és nagy reményeket fűzött működésükhöz. Azóta – 2010. végére – az ország 17 településén, mintegy 450 kis misszionárius tevékenykedik a nagyvilágban élő, náluk szerencsétlenebb körülmények között élő gyermektársaikért.
Tervek
A Pápai Missziós Művek és ágazatainak magyarországi felélesztése a Szent Gyermekség Műve működése köré fonódik. Ebből következik, hogy közvetlen jövőbeni célunk a gyermekmisszió továbbvitele, a missziós gyermekcsoportok megerősítése, újak megalakítása. Szeretnénk, ha hazánkban minden egyházmegyében lennének missziós gyermekcsoportok és megbízott missziós koordinátorok. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a missziós nevelés valamiképpen legyen része a hitoktatásnak –például úgy, hogy egy-egy iskolai félévben egy hittanóra témája a misszió legyen. Továbbra is nagyon fontosnak tartjuk a családok bevonását a gyermekek missziós nevelésébe, akárcsak a csoportok vezetőinek missziós továbbképzését.
Szeretnénk, ha a missziós gyermekcsoportok felső korhatárát elhagyó fiatalok számára megfelelő ifjúsági missziós csoportok alakulhatnának, amelyekben ezek a fiatal misszionáriusok folytathatnák eddigi tevékenységüket, továbbfejlődhetnének, és akár már a jövőbeli hivatásukkal is ismerkedhetnének.
A PMM ágazatainak ismertségét, elfogadását más eszközökkel is szeretnénk megerősíteni. Fontos a missziós ismeretek átadása a fiatal felnőtt korosztály körében és a papság intenzívebb bevonása is. Mindazonáltal azonban a legfontosabb, amit át kell adnunk: „Legyünk mind Isten szeretetének jele a világban!”
A beszámolót követően Dr. Erdő Péter osztotta meg gondolatait a találkozó résztvevőivel
Beszédében a bíboros visszautalt a misszióval – és ezen belül a világmisszióval kapcsolatos helyzetelemzésre. Hazánk, mint európai ország ugyan szoros jogi értelemben véve nem missziós terület, de ugyanakkor - hasonló gondokkal küzd, mint a többi, hagyományosan keresztény gyökerű társadalmak; és ebben az értelemben nagyon is rászorul a modernkori evangelizációra. Magyarországon több generáció nőtt fel, akik önhibájukon kívül nem találkoztak Krisztus örömhírével. Sajnos az elmúlt évtizedekben Magyarországon is egyre nagyobb teret nyert az elvilágiasodott kultúra, válságba kerültek a közösségek, a családok, csökkent a papi hivatások száma, elöregedett a papság. Ebben az értelemben hazánk is missziós területté vált, ezért évek óta nagy erőfeszítéseket teszünk a hívek lelki gondozásának megtartásáért, megerősítéséért.
Erdő Péter elsőként a plébániai missziók hagyományának felelevenítését említette, majd utalt arra, hogy, a magyar egyház nagy szeretettel fogadja a külföldről érkező Fidei Donum papokat az egyre súlyosabb paphiány enyhítésére. Az ő a magyarországi lelkipásztori szolgálatukra való felkészítés több évet is igénybe vehet, hiszen az ideérkező papoknak nemcsak az igen nehéz magyar nyelvet kell elsajátítaniuk, de meg kell ismerniük a magyarok „sajátos lelkivilágát” is.
Úgy mondják, a magyarok egyik legjellemzőbb tulajdonsága az önsajnálat, ebben – sajnos – az elsők között vagyunk a világon. A missziós szolgálatban meg kell feledkeznünk az önsajnálatról, és a szeretet fényében kell mások felé fordulnunk.
Egy másik szempont, amelyben különbözünk a többi, keresztény gyökerű nagy nemzettől, amelyek egykori gyarmattartói történelmük miatt egyfajta „lelkiismeret-furdalással” fordulnak az Európán kívüli földrészek, Afrika, Ázsia, Dél-Amerika népei felé: Magyarországnak sosem volt gyarmata, sőt 500 éven keresztül maga is „gyarmatként” létezett, így népünkben nem alakult ki az ilyen „nemzeti lelkiismeret-furdalás”.
Több jel mutat azonban arra, hogy a magyar hívek nyitottak az Egyház karitatív szolgálatai iránt, amelyeket a nagyvilágban végez. A magyar hívek segítőkészsége az elmúlt évben többször is erőteljesen megnyilvánult, elég, ha a haiti földrengés utáni, vagy a hazai katasztrófákat követő önzetlen adománygyűjtésekre gondolunk. Az Egyház és a katolikus szervezetek felhívására a hívek sokkal nagyobb bizalommal vesznek részt az adománygyűjtésben, mert bennük garanciát látnak arra, hogy adományaik valóban eljutnak a rászorulókhoz.
Meisner bíboros, kölni érsek, XVI. Benedek pápa személyes jó barátja, a katolikus misszió kapcsán egy alkalommal elmondta: Megfelelő arányosságra van szükség a lelki és az anyagi támogatások között. Ha egyes missziókba csak pénzbeli támogatás jut, és hiányzik mellőle a hit továbbadása, akkor az ott élők nem fogják tudni megkülönböztetni a keresztény szeretetszolgálatot más segélyszervezetek akcióitól. Ha azonban csak a hit továbbadását tartjuk szem előtt, és az nem párosul tettekkel, adott esetben anyagi eszközökkel, akkor könnyen úgy járhatunk, mint Szent Pál az Areopagoszon: "Majd még meghallgatunk máskor is erről." (ApCsel 17,22)
Beszéde végén Erdő Péter elismerését fejezte ki a Pápai Missziós Művek hazai működésével – különösen a Szent Gyermekség Műve, a gyermekmisszió terén kifejtett erőfeszítéseivel kapcsolatban.
P. Juhos Ferenc, verbita tartományfőnök rövid záró beszédében egyetlen gondolatot ajánlott a jelenlévők figyelmébe: ahhoz, hogy a misszionáriusok hatékonyan tudják megjeleníteni Krisztus Egyházát a világban, hitelesen kell felmutatniuk, hogy Hozzá tartoznak. Ez pedig úgy lehetséges, ahogyan az apostol ajánlotta: „Arról ismerjenek meg benneteket, hogy szeretitek egymást." (Jn 13,35).
A találkozó ezt követően hálaadó imával folytatódott, majd agapéval zárult.