Pápai Missziós Művek
Pontifical Mission Societies
A Pápai Missziós Művek karizmatikus eredete a kezdetektől fogva nyilvánvaló, ami az alapítóik ihletettségében és az első munkatársak erős hitében jelenik meg.
A 19. és a 20. században négy karizmatikus személy - két francia laikus nő, egy francia püspök és egy - azóta boldoggá avatott - olasz misszionárius pap egymástól függetlenül, más-más helyen és időben a missziós munka egyes jól meghatározott területének megújítására szentelték életüket.
Hitterjesztés Műve
Alapítója: Pauline Marie Jaricot (1799-1862)
Hivatalos alapítás: 1822. május 3.
XI Pius pápa 1922. május 3-án „pápai” státusszal ismeri el
Szent Péter Apostol Műve
Alapítói: Jeanne Bigard asszony (1859-1934), és édesanyja, Stephanie
Hivatalos alapítás: 1889.
XIII. Leó pápa „Ad extremas Orientis” című enciklikájában minden kereszténynek ajánlja ezt a Társaságot,
XI. Pius pápa pedig 1922. május 3-án „pápai” címmel ismeri el.
Szent Gyermekség Műve vagy másképpen a Missziós Gyermekek Társasága
Alapítója: Charles Auguste Marie de Forbin-Janson (1785-1844), Nancy püspöke
Hivatalos megalakulás: 1843. május 19.
XIII. Leó pápa az 1880. december 3-án kiadott Sancta Dei Civitas enciklikájával támogatta.
XI. Piusz pápa 1922. május 3-án „pápai” státuszt adományozott a Műnek
Missziós Unió
alapítója: Boldog Paolo Manna atya (1872-1952), misszionárius
Hivatalos alapítás: 1916. október 31.
XII. Pius 1956. október 28-i rendeletében a „Pápai” címmel ruházza fel
Az Egyház e négy új missziós ágazatot kezdettől fogva nemcsak támogatta, hanem jelentőségüket „pápai státusz”- ra való emeléssel ismerte el. A koordinált és hatékony munka érdekében mára a négy ágazat egyetlen intézményt alkotva, egy új, központi szervezetben, a Pápai Missziós Művekben fejtik ki missziós tevékenységét.
Minden egyes Mű a saját páratlan küldetésében, Isten Népén belül valósággá változtatja a missziós lelkület elősegítésére szóló közös felhívást.
A Hitterjesztés Műve arra törekszik, hogy katolikus öntudatot alakítson ki a hívekben, amely egyesíti a Szentlélek iránti teljes nyitottságot a világ felé forduló apostoli elkötelezettséggel. Együttműködik a speciális missziós szervezők képzésében is, akik az egyes helyi egyházakban azon tevékenykednek, hogy növeljék ez utóbbiak komolyabb részvételét a világmisszióban. Külön figyelmet fordít a fiatalság missziós képzésére, és a családok missziós szerepére.
Ennek a Műnek az egyik legszebb gyümölcse a Világmisszió Napja, amelyet október utolsó előtti vasárnapján ünnepel az Egyház.
A Szent Péter Apostol Műve elsődleges célja, hogy a misszióval kapcsolatban hangsúlyozza az apostoli jelleg fontosságát és szükségességét valamennyi egyházban annak érdekében, hogy a helyi szellemi és kulturális környezetben képezze saját szerzeteseit, és különösen saját felszentelt papjait. A Mű által támogatott segítség nem pusztán gazdasági jellegű, hanem az imában és a hit által megihletett életben gyökerezik.
A Szent Gyermekség Műve, vagy a Missziós GyermekekTársasága annak a vágynak köszönheti a nevét, hogy a Gyermek Jézus oltalma alá helyezi ezt a Művet. Meg van győződve arról, hogy a gyermekek szellemi és társadalmi erőt jelenthetnek a világ igazi átalakulásában.
A Mű céljául tűzi ki, hogy létrehozza a keresztény gyermekek olyan mozgalmát, amely kötelezettséget vállal a másik gyermek megsegítésére. A Mű fenntartja eredeti missziós jellegét, amelybe beletartozik az a kötelezettség, hogy leleplezze és elítélje az erőszak bármely formáját, amely miatt a gyermekek világszerte szenvednek; továbbá gyakorlati támogatási kezdeményezésekhez járul hozzá. Ez az elkötelezettség annál hatékonyabb, minél szorosabban együttműködik a helyi egyházakkal, és a családokkal, plébániákkal és iskolákkal összhangban.
A Papság Missziós Uniója, előre látva és előkészítve a Magisterium későbbi tanításának az alapját a papi élet egyetemes missziós dimenziójára vonatkozóan, azt a feladatot tűzi maga elé, hogy újraélessze az apostoli lelkületet tagjai között, és rajtuk keresztül minden keresztény emberben.
Az Unió közreműködik a missziós hivatásra való buzdításban és a papok arányosabb elosztásában; mindez hangsúlyozza a helyi egyházak közötti együttműködés értékét. Mindezekre a missziós küldetés világossá tétele ébreszti rá Isten Népét; szellemi erő, melynek célja a világ megtérése.