A Szeplőtelen Szűz Misszionáriusai 1953-ban érkeztek Bengáliába Európából, és ma is 18 PIME-misszionárius dolgozik Bangladesben. Ezzel szemben a helyi PIMe-nővérek 52-en vannak, és ebből 16-an szolgálnak külföldön.
Ami Rosario nővért illeti, ő ideje nagy részében fiatalokkal fog foglalkozni, közvetíteni akarja nekik a keresztény értékeket: „Olaszországnak – meséli a szerzetesnő, akinek 6 testvére van – szüksége van külföldi misszionáriusokra, hogy a fiatalokkal dolgozzanak. Én a milánóiakat fogom szolgálni.”
Arra a kérdésre, hogyan kezdődött és hogyan fejlődött szerzetesi hivatása, a nővér így válaszolt: „Gyermekkoromban sok PIME-nővér jött falunkba, Bahimaly-ba, a bonparai plébániára. Őszinteségük, egyszerű életük, mosolygós arcuk és jó viselkedésük arra ösztönzött engem, hogy én is nővér legyek. Főleg Gertrude Reberio nővér bűvölt el nagyon”.
2018-ban fejezte be tanulmányait és akkor tette le az örökfogadalmat. Szülei nem értettek egyet vele, de támogatták őt, ahogy a PIME szerzeteseket is.
Egy másik lényeges alakja volt hivatása megerősödésének Giacominelli atya, aki búcsúbeszédében hangsúlyozta a változást a missziós távlatban: „A múltban mi PIME misszionáriusok jöttünk Bangladesbe, most a bangladesi fiatalok mennek Olaszországba misszionáriusként. Ez jó jel. Gratulálok Happy Martha nővérnek a kapott áldásért”, azért is, mert az ő választása már más fiatalok számára is forrássá vált, akik nővérek akarnak lenni.
„Szerzetesnővér szeretnék lenni – mondja a 15 éves Saroshi Corraya – és Krisztus tanúja lenni mások számára”.
Ez egy kihívás egy olyan országban, mint Banglades, amelynek 166 millió lakójából a többség muzulmán, a keresztények kb. 1 millióan vannak, amelynek fele katolikus.

(asianews.it)