Hilda, Shephali és Irene nővér Bangladesből, Indiából és Pápua Új-Guineából származik, 2019-ben érkeztek Kouporba, Csád Kamerunnal határos részébe, ahol Marco Frattini PIME (Pápai Külmissziós Intézet) atyával együtt dolgoznak.
Kouporban nincs semmi, sem az állam nem képviselteti magát, sem a nem kormányzati szervezetek. Nincsenek utak, nincs víz, nincsenek iskolák, egészségügyi központok…
Az időjárás szélsőséges: vagy teljesen száraz, vagy pusztító áradások vannak.
A három nővér mégis, apró tetteken keresztül el tudja érni az embereket, akikkel megosztják életüket.
Hilda nővér a következőket meséli: „Amikor megérkeztem ide, nagyon szegény és elhagyatott volt ez a tartomány, de nagy változásokat láttam.”
A koupori misszió egy állandó kihívás. Nemcsak az éghajlat miatt, hanem főleg a hely elmaradottsága miatt. A legegyszerűbb dolgok is komplikáltak lesznek. Ő ezt megtapasztalja mindennap a rendelőben, amit újjáépítettek. Még egy kis laboratórium is van, napelem-panelek, valamint egy vízpumpa, ami ellátja Frattini atya és a nővérek házát is. „Azonban nincsenek gyógyszerek – mondja Hilda nővér -. A kormány nem ad semmit, csak oltást és nem könnyű beszerezni a gyógyszereket, mert borzasztó nehéz a szállítás. Rendesen a Karitásztól vesszük, amely a személyzet fizetését is adja.”
Ma két ápoló és egy bábaasszony van. De kevés a beteg, és a szülő nő is, mivel továbbra is otthon szülnek és csak akkor mennek a rendelőbe, ha komplikáció akad, sokszor motoron vagy szamárháton utazva.
„Az emberek nem értik, hogy itt is lehet magukat gyógyíttatni, illetve hogy a gyerekeket miért kell iskolába küldeni, ezért megyünk vidékre felvilágosítani őket.”
Shephali nővér lányoknak, asszonyoknak tanít szabást-varrást. „Sokan közülük analfabéták, ezért a szabás-varráson kívül tanítok nekik olvasást, írást, francia nyelvet, higiéniai és konyhai ismereteket is, valamint életre és szerelemre szóló oktatást is.”
Ezen a vidéken a lányok ki vannak zárva az oktatási rendszerből. A misszió épít iskolákat is, illetve a köles- és szalmaszárakból épült termeket újjáépítik téglából.
Hiányoznak a képzett tanítók is, ha vannak is, azokat nem fizetik.
Vagy a családoknak kell magukra vállalni a kiadásokat és a fizetéseket.
A misszió adja a könyvek nagy részét, de sokszor nincs elég minden tanár számára. Ezért van egy kis könyvtár, amit néhány önkéntes működtet Irene nővérrel együtt.
Utóbbi pasztorális tevékenységekkel foglalkozik Frattini atyával együtt, valamint hitoktatással gyerekeknek és fiataloknak.
„Amit mi csinálunk, az a hitoktatók segítése, akik a munka nagy részét végzik, és hitelesítjük a keresztény közösségek által megtett utat. Az emberek nagyon vendégszeretőek, akkor is, ha nincs semmijük.”
Esténként Frattini atya és a nővérek vezetésével imádkoznak, énekelnek a kis kápolnában a gyerekek, nők és fiatalok, valamint kis körmenetet is tartanak. Az ima ad értelmet a napnak. Ez értékes pillanata a hálaadásnak, bizalomnak és reménynek a bizonytalanság által megpecsételt életáramlatban.

mondoemissione.it