Pápai Missziós Művek Pontifical Mission Societies

Hírek: Keresztúton Isten kegyelmébőlVissza a listához

2021. május 17.

„Drága gyermekek! Ma arra hívlak benneteket, hogy a tavasz színeiben tegyetek tanúságot a hitetekről. Legyen ez a remény és a bátorság hite. Kicsi gyermekeim, semmilyen helyzetben ne rendüljön meg a hitetek, még ebben a megpróbáltatással teli időben sem. A feltámadt Krisztussal bátran menjetek a menny felé, amely a célotok. A szentség ezen útján kísérlek benneteket és mindnyájatokat Szeplőtelen Szívembe helyezlek.”

Szűz Mária

Medjugorje, 2021. április 25.

 

Csodák ma is történnek

 

Húsvét előtt néhány héttel, egy késő este, covid vírussal megfertőzve lázasan, köhögések közepette ültem a nappaliban, kicsit kapkodva a levegő után. A TV-ben a Mel Gibson féle Passiót néztem, éppen azt a jelenetet, mikor Jézus a Getszemáni kertben vért verítékezve imádkozik az Atyához.

"Atyám, ha lehetséges, múljék el tőlem ez a kehely. De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te." Mt 26,39

És akkor a megváltás történetében a fényes Holdat felhők takarták el, bennem pedig egyre világosabban megfogalmazódott egy mondat: most te következel. Mitagadás, megijedtem. Próbáltam elhessegetni a gondolatot, mondván, hogy az csupán képzelgés, de a szívem, lelkem mélyén megértettem, hogy megpróbáltatásokkal teli keresztútra indulok. Akkor még nem tudtam, hogy Isten kegyelméből.

"Atyám, ha nem lehet, hogy elmúljon ez anélkül, hogy kiigyam, legyen meg a te akaratod." Mt 26,42

A napok lassan teltek, a levegő gyorsan fogyott. Megjött a mentő, indulni kellett, otthon hagyva feleségemet Krisztát, aki akkor néhány napja veszítette el Édesapját ebben a betegségben, otthon hagyva aggódó, mondhatom, hogy kétségbeesett gyermekeimet.

Egy hónapig voltam az Uzsoki Utcai Kórházban. Csodálatos orvosok és ápolók gyógyítottak, vigyáztak rám, megtéve mindent, amit ember egy másik ember életéért megtehet. Gyógyították a testemet, erősítették a lelkemet, példát mutattak emberségben, önzetlenségben, alázatban. Pedig volt baj velem elég. Tizenkét napot töltöttem mélyaltatásban lélegeztetőgépen, majd a covid és a normál intenzív osztályokon, végül a belgyógyászaton gyógyítottak tovább nagy türelemmel. Szeretettel drukkoltak nekem, hogy magamtól el kezdjek lélegezni, majd később már enni, hogy újra megtanuljak járni, hogy értelmem tiszta legyen, hogy teljes egészében meg tudjak gyógyulni.

Az orvosok és ápolók gondoskodásának eredményeként, Jóisten segítségével a csoda megtörtént. A roncsolódott tüdő tökéletesen meggyógyult, a betegség komolyabb következmények nélkül eltűnt. Hiszem, hogy újjászülettem, valahogy hasonlóan ahhoz, mint Jézus barátja Lázár, jó 2000 évvel ezelőtt.

"Volt egy Lázár nevű beteg Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában. Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és lábát hajával törölgette. Az ő testvére, Lázár volt beteg. A nővérek üzentek érte (Jézusnak): „Uram, íme, akit szeretsz, beteg.” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem válik halálára, hanem Isten dicsőségére, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.”

Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, lábaihoz borult, és azt mondta neki: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” Jézus pedig, látva, hogy sír, és hogy a vele érkező zsidók is sírnak, a lelke mélyéig megindult és megrendült. Megkérdezte: „Hová tettétek őt?” Azt felelték neki: „Uram, jöjj és lásd!” Jézus könnyezett. Erre a zsidók azt mondták: „Íme, mennyire szerette őt!”

Jézus, lelkében még mindig megindulva a sírhoz ment. Egy barlang volt az, és kővel volt befedve. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, a megholt nővére azt mondta neki: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!” Jézus azt felelte neki: „Nem azt mondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét? A követ tehát elvették. Jézus pedig fölemelte szemeit, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondtam, hogy higgyék, hogy te küldtél engem.” Miután ezeket mondta, hangosan ezt kiálltotta: „Lázár jöjj ki!” S az, aki halott volt, kijött. A lába és a keze pólyával volt körülkötve, és az arcát kendő födte. Jézus azt mondta nekik: „Oldozzátok ki, és hagyjátok elmenni!” Jn 11,1-4, 32-36, 38-44

Én ugyan Isten akarata szerint fizikai valómban nem haltam meg, de a földi élet elmúlását keresztutamon többször is megéltem. Először annak minden 5 gyötrelmével együtt, majd a szeretet lényegét megértve, Jézusban békét lelve. Biztos vagyok abban, hogy a szenvedés egy megszentelt út, annak szeretetben való elfogadása, és az Isten akaratában való feltétlen bizalom az Örök Atya országába vezet. És a jóságos Isten mindenkit hazavár.

A keresztúton Isten a legfontosabbra, a szeretet lényegére tanított.

"Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem akár az összes titkot és minden tudományt, és legyen bár olyan teljes a hitem, hogy a hegyeket áthelyezzem: ha szeretet nincs bennem, semmi sem vagyok." 1 Kor 13,2

Isten kegyelméből lehetőséget kaptam arra, hogy megtanulhassam, megérthessem végre, hogy milyen is a valódi szeretet, okulhassak hibáimból, helyrehozzam azt, amit még lehet. Lehetőséget kaptam arra, hogy Jézus Krisztus példájából tanulva jobb ember lehessek és Isten szeretetéről tanúságot tehessek.

 

Látomások

 

Sok szempontból laza, ugyanakkor sikerekben gazdag, munkamániás évek, évtizedek után életem párja vezetett vissza a Jóistenhez. A helyi közösség szeretettel fogadott bennünket, élmény volt minden alkalom, mikor találkozhattunk. Az egyénileg és a közösségben megélt istenkapcsolat egyre fontosabbá vált mindkettőnk 6 életében. Jóistennel a középpontban a közösségből szépen lassan család lett.

Az évek alatt egyre több mindennek részesei lehettünk, tanítottunk hittantáborokban, előadásokat tartottunk lelkiségi programokon, fogvatartottakkal imádkoztunk börtönmisszióban, szolgáltam templomi zenekarban, az egyháztanácsban is szerepet vállaltam. Dicsőítő zenekarral évek óta a templomban kezdem a vasárnap reggeleket. Szerettem volna rászoruló embereken segíteni, így egyre fontosabbá vált az életemben a periférián élő, sokszor beteg emberek megsegítése úgy a napi megélhetés, mint a lelkiség szempontjából. Az elesettekkel, kilátástalan körülmények között élő, a társadalomból kirekesztett emberekkel a szeretetkapcsolat vállalása csodákat tesz, a közös ima és az őszinte, kedves szavak reményt, ezáltal életet teremtenek.

Mindez alapot adott arra, hogy azt gondoljam, „egészen jó” vagyok. Ha a konfliktusok meg is viselnek, le tudom tenni azokat, ha hibáztam, akkor tudok bocsánatot kérni, és másoknak is meg tudok bocsátani. Tévedtem.

A lélegeztetőgépen, majd covid intenzíven eltöltött első idők alapjaiban változtatták meg a saját magamról alkotott képet. Jézus Krisztus különböző látomások sorozatán, azok képzeletbeli megélésén keresztül megmutatta gyengeségeimet. Megértettem, hogy a döntéseimben sok esetben saját vágyaim vezetnek, az ego és az önsajnálat sokszor győzelmet arat az önzetlen szeretet és a megbocsátás parancsai fölött.

A következőkben szereplő látomások saját élményeim. Korábban az ehhez hasonló történeteket általában kétkedéssel fogadtam, mára ez a kétkedés elmúlt. Biztos vagyok abban, ha a Jóisten tanítani akar valamire, akkor megtalálja annak módját, hogy az egy életre megmaradjon. A következő, jellemzően szürreálisnak tűnő történetek mélyen élnek elmémben, szívemben, lelkemben.

Az első látomásban Jézus a szeretet lényegét mutatta meg, tette kézzelfoghatóvá. Az ezt követő történéseket inkább „gyakorlatoknak” nevezném, melyeken keresztül átélhettem a már tanultakat, megérthettem és megérezhettem, hogy a földi élet elmúlásának megélése - és talán következménye is - mennyire különböző lehet aszerint, hogy az ember megkeseredve, megbántódva, haraggal telve, vagy Krisztusban békére lelve, Isten akaratában megnyugodva, bizalommal lép tovább az isteni ítélet elé.

A gyakorlatok nehezek voltak. A teljes tehetetlenség, kiszolgáltatottság, erőtlenség átélése volt a jellemző, és az, hogy végül mindegyikben meghaltam. Mégis, ezek az élmények a szenvedések ellenére kincseimmé váltak.

Erőtlen és tehetetlen voltam, sokáig imádkozni sem tudtam. Egyben voltam biztos, hiszek az Istenben, és bármi is történik, az az Ő kegyelméből az én javamra válik.

Az első látomás az alázatról, önfeláldozásról, önmagunk odaadásáról szólt. Képzeletben magas hegyek között függővasúttal haladtunk át egy nagy szakadék fölött, 8 mikor a szerelvény leállt. Valahogy megtudtuk, hogy a szerelvény csak akkor tudja folytatni az útját, ha kevesebben leszünk rajta. Ehhez arra volt szükség, hogy az utasok közül legyenek olyanok, akik feláldozzák életüket, kiugorjanak a kocsiból annak érdekében, hogy a többiek megmenekülhessenek. Hosszú idő telt el rémült csendben. Idővel az emberek többsége saját fontosságát, pótolhatatlanságát, zsenialitását hangoztatva bizonygatni kezdte a környezetében lévőknek, hogy neki tovább kell utaznia. Egyszerűen nem teheti meg azt, hogy lemondjon önmagáról, rá még nagy szükség van. Végül voltak néhányan, akik felvállalták az áldozatot, így a szerelvény elindulhatott.

A látomás arra tanított, hogy az igazi szeretet által vezetve az ember önzetlen, nem kicsinyes, nem ragaszkodik a saját érdekeihez, a maga valós vagy vélt igazságához, nem ítélkezik, helyette az Istenbe vetett feltétlen bizalommal áldozatot vállal. Engesztel Istent az emberrel, embert az emberrel. Ahogyan Jézus Krisztus is tette mindezt a keresztúton, a megváltás történetében.

"... tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy egyetértők vagytok, ugyanazon szeretet van bennetek, és együttérezve ugyanarra törekedtek. Ne tegyetek semmit versengésből, sem hiú dicsőségvágyból, hanem mindenki alázatosan tekintse a másikat maga fölött állónak. Egyiktek se tartsa csak a maga érdekét szem előtt, hanem a másokét is.9 Ugyanazt az érzést ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban is megvolt, aki bár Isten alakjában létezett, nem tartotta Istennel való egyenlőségét olyan dolognak, amelyhez mint zsákmányhoz ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette önmagát, szolgai alakot vett fel, és hasonló lett az emberekhez, külsejét tekintve úgy jelent meg, mint egy ember. Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig." Fil 2,2-8

Az áldozatvállalás és az engesztelés fontossága mellett Jézus arra tanított, hogy másokban ne a hibát lássam meg, hanem keressem meg azt, ami tiszta és értékes, és legyek ennek tanúja. Minden mást engedjek el. A szeretet kifejezése, illetve annak megtapasztalása nagy és jó változások forrása lehet, mindenekelőtt lehetőséget ad Isten számára a legkeményebb szívek átformálására is. Tehát ki kell szeretnünk a másik emberből a jót, Isten terveinek részeseként erre kell törekednünk.

"Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek.10 Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!" Jn 15,12-17

A szeretetről szóló történetet követően a látomások sora elvezetett a Jóistenre való teljes ráhagyatkozásra, Isten tervének feltétlen bizalommal való elfogadására. Megmutatták, hogy a földi élet elmúlása Isten nélkül elviselhetetlen gyötrelem, ugyanakkor ez Jézussal a megszentelt életút része, amely teljes békességben, Isten szeretetében megnyugodva, bizalommal és reménnyel telve „könnyedén” is megélhető. A megszentelt életút kulcsa a szeretet.

A látomásokban jellemzően más emberek felelőtlenségéből, hibáiból, esetenként erőszakos cselekmények eredményeként haltam meg. Zuhantam le repülővel, próbáltam túlélni a vadonban, megtapasztaltam a fölöslegessé válás nyomasztó terhét. Kezdetben forrtak bennem az indulatok, nem tudtam elviselni, hogy az életem véget ér. Az akkor érzett harag és vádaskodás betöltötte minden gondolatomat, elnyomott bennem minden tiszta érzést, reménytelenséget és vak rémületet okozva. Ezzel a lelkiállapottal együtt járt a fizikai fájdalom, a szenvedés megélése. Mindez számtalanszor ismétlődött, mindaddig, amíg abba nem hagytam a vádaskodást.

Idővel sikerült Jézusra figyelnem, és ahogyan megpróbáltam a szeretetről szóló tanítást valóra váltani, a szenvedések enyhültek, a kínok elviselhetővé szelídültek. Az áldozatvállalás és az engesztelés magasságokba emelt, a Jézus Krisztusban megélt szeretet elhozta a békességet, a jövőbe vetett reményt, mondhatom azt is, hogy az örömöt. Isten igazságosságának tudatában, kegyelmében bízva álltam az Úr elé.

 

A Szeretet ölelésében

 

A látomásokat követően Jézus megkérdezte: „tudsz te egyáltalán szeretni?”

Tudtam, hogy most az eddigi életemről kell ítéletet mondanom a tanítás alapján, és bizony nem tudtam megszólalni. Rádöbbentem, hogy a való életemben nagyon távol vagyok attól, amit Jézus kér. Még az imáim is jellemzően magamról szóltak, a szeretetcselekedetek jó részében is én voltam a főszereplő. Csend volt, és a csend maga volt az ítélet.

Nem tudom, meddig tartott ez így. Egyszer csak megjelent Szűz Mária, és imádkozni kezdett. Szavai, mint égő tűz, megvilágították a körülöttem lévő sötétséget, és az ég felé szálltak. Szűzanya értem imádkozott. Értem kérlelte Szent Fiát. És Jézus Krisztus nem tud ellenállni Édesanyja kérésének.

Úgy éreztem, hogy ekkor újjászülettem, és újra képessé váltam imádkozni.

"Az Úr irgalmas és könyörületes, szelíd a haragban és gazdag az irgalomban. Nem perel untalan, haragja nem tart örökké. Nem bűneink szerint bánik velünk, és nem vétkeink szerint fizet vissza. Mert amilyen magas az ég a föld felett, olyan nagy irgalma az igazak iránt. Amilyen távol van napkelet napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk bűneinket. Ahogy az apa megkönyörül fiain, úgy könyörül az Úr azokon, akik őt félik. Tudja jól, milyen az alkatunk, tudja, hogy a porból származunk." Zsolt 103,8-14

Ameddig élek, ezt az útravalót el nem felejtem. Isten kegyelméből megtapasztalhattam mélységeket és magasságokat, hogy új emberként a Szeretet tanúja lehessek.

"Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek. Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. Ha valaki 13 nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; összeszedik, tűzrevetik és elég. Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek. Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket." Jn 15,1-12 4.

 

Kiáradó kegyelem

 

Három hét után, nagycsütörtök ünnepén tudtam először beszélni feleségemmel, a covid óvintézkedések miatt telefonon. Az örömtől alig tudtam megszólalni. Nagyon aggódtam mindhárom lányért, nem tudtam róluk semmit. Krisztából áradó szeretet, lelkesedés és öröm, az otthonról kapott hírek bearanyozták a napomat. A családom Istentől kapott ajándék.

Jóisten szeretete, gondoskodása otthonomban is mindvégig érezhető volt.

· Kriszta szerette volna, hogy az 50. születésnapomon bejöjjön hozzám egy atya imádkozni és feladni a betegek kenetét. A kórházból kapott tájékoztatás alapján erre nem volt lehetőség, Ő mégis gondolt egyet, és előző este - vasárnap volt - írt egy levelet ez ügyben a kórház igazgatójának. 15 percen belül a hivatalos engedély megérkezett.

· A családom egy reggel azért imádkozott, hogy ne oxigénpalackkal kelljen leélnem az életemet. Ezen a napon a kórházban odajött hozzám az ügyeletes orvos, elzárta az oxigént, mondván erre már nincs szükségem. Kicsit megrémültem, de igaza lett.

· Feleségem a feltámadás ünnepén, szentáldozás közben zokogva vette fel a telefont, mert éppen azért imádkozott, hogy ezt a kegyelmet vele együtt én is átélhessem, Krisztus testét magamhoz vehessem. Mi ez, ha nem az isteni gondviselés és a szeretet egyik legszebb kifejezése?

Megtudtam, hogy a velem történt csoda csak a kezdet. Gyógyulásomért imacsoportok alakultak, magánemberek és közösségek imádkoztak Erdélyben, Medjugorjéban és idehaza. Szentmiséket ajánlottak fel értem és családomért szerte az országban, Csíksomlyón, és talán még más helyeken is. Több, mint ezer ember vitt bennünket az Úr elé. Mélyen meghatott, hogy olyanok is imádkoztak, akik korábban még nem keresték Isten közelségét. Azok a periférián élő beteg emberek, akiket eddig látogattam, egy szívvel kérték értünk Szűzanya közbenjárását és Jézus Krisztus gyógyító kegyelmét, megtartó erejét. Megrendítő ez a szeretet.

Mélységesen megható az összefogás, elképzelni sem tudtam volna, hogy mindez lehetséges. A keresztút, amin jártam, eszköz volt Isten kezében, hogy megérintsen, magához hívjon, megújítson sokakat. Az irgalmas Isten szeretetéből fakadó kegyelem, mely átsegít az élet viharain, a kilátástalan és félelmetes helyzeteken, Jézus Krisztust megismerve és benne békét lelve mindannyiunkat az Örök Atyához való hazatérés felé vezet.

Hála és dicsőség a teremtő, megváltó és vigasztaló Istennek, hálás köszönet mennyei Édesanyánknak, Szűz Máriának!

Köszönök mindent az orvosoknak és ápolóknak, mindenkinek, aki imádságban vitt minket az Úr elé, mindazoknak, akik mikor szükségem volt rá, önként vérüket adták gyógyulásomért!

Külön szeretnék köszönetet mondani az atyáknak, akik miséztek értem, és azért, hogy a lélegeztetőgépen töltött 50. születésnapomon megkaphattam a betegek szentségét!

Köszönök mindent csodálatos feleségemnek, Krisztának!

Vecsés, 2021. május 2.

Tóth Károly