Pápai Missziós Művek Pontifical Mission Societies

Hírek: Ferenc pápa fedélzeti sajtókonferenciája: cölibátus, abortusz, visszaélések, migránsokVissza a listához

2019. január 29.

Panamában hagytam, hogy megérintsenek a problémák

Az újságírók közül a helyi panamai sajtó képviselője arról kérdezte a Szentatyát, hogy a látogatás során Panama és Közép-Amerika miként kapcsolódott össze. Válaszában Ferenc pápa az ő egyetemes küldetésére utalt: Péter küldetésében járt ott, hogy megerősítse őket a hitben, de ezt nem hidegen, csak a fejével, hanem érző szívvel tette. Hagyta, hogy megérintsék a problémák, mint a repülőtéren, amikor az elnök bemutatott neki egy afrikai ötéves kislányt, akinek anyukája meghalt, ő teljesen egyedül maradt és csak a törzsi nyelvét beszéli. A küldetés mindig belevon az eseményekbe. Ilyenkor összehangolt magatartásra van szükség, a fő gondolata, a szív érzése és a kéz cselekedete között. A „Vajon a panamai Ifjúsági Világtalálkozó megfelelt-e a várakozásoknak?” kérdésre a pápa így felelt: „Ha az utazás műfajának hőmérője a fáradtság, akkor én most félhalott vagyok”. A Közép-Amerikában egyre növekvő számú „kislány-anyák” súlyos problémája kapcsán a pápa az iskolai szexuális oktatás fontosságát hangsúlyozta, kiemelve, hogy mindenféleképpen el kell kerülni az ideológiai gyarmatosítást. A pápa szerint ez sok helyen áthatja az iskolákat, ami aztán szétrombolja a személyt. A legjobb, ha a nevelés már az iskolában megkezdődik. A szexus önmagában véve Isten adománya, nem egy szörnyeteg.

A képmutató katolikusok nagyon sok kárt okoznak az egyháznak

A Romereport újságírója az iránt érdeklődött, hogy sok fiatal miért hagyja el az egyházat. Ferenc pápa válaszában a hiteles tanúságtétel hiányára utalt. A jó pásztornak a nyáj előtt kell járni, éreznie kell a nyáj szagát, értenie kell a nép nyelvét. A képmutató katolikusok nagyon sok kárt okoznak az egyháznak, kizsákmányolják a népet és aztán elmennek nyaralni a Karib-szigetekre. Ez a tanúságtétel hiánya, amihez kapcsolódnak még személyes nehézségek is.

Meg lehetne fontolni idős házas emberek szentelését – ajánlotta a pápa

A Paris Match francai képeslap tudósítója a cölibátusról kérdezte, vajon a keleti egyházak gyakorlata követhető-e a katolikus egyházban. Válaszként a pápa először Szent VI. Pált idézte: Inkább adom az életemet, semmint megváltoztassam a cölibátus törvényét. Ez egy bátor mondat volt, főként 1968-70-ben. Ferenc pápa szerint a cölibátus egy adomány az egyház számára és ő nem helyesli a választható cölibátust. Ennek csak néhány nagyon távoli helyen lenne lehetősége, mint például a Csendes-óceáni szigeteken. Utalt egy bizonyos Lobinger teológus könyvére, de ismét leszögezte, hogy nemet mond a diakonátus előtti választható cölibátusra. Majd Lobingert idézte, aki szerint az egyház „csinálja” az Eucharisztiát és az Eucharisztia „csinálja” az egyházat. De ahol nincs Eucharisztia, mint a Csendes-óceáni szigeteken és Amazóniában, vagy egyebütt, ki ad Eucharisztiát? Lobinger azt mondja, hogy fel lehetne szentelni egy idős házas embert, de csak akkor, ha gyakorolja a munus santctificand-it, vagyis a megszentelés egyházi megbízatását, tehát misét mond, gyóntat, vagyis kiszolgáltatja a kiengesztelődés szentségét és még a betegek kenetét is.

A papszentelés három megbízatást ad, a pásztor kormányzói tisztét, ez a munus regendi-t, aztán a   munus docendi-t, a tanítás tisztségét és végül a munus santctificand-it, a pap megszentelő tevékenységét. Mindez a szentelés által történik meg. Ez a könyv állítása, mely egy érdekes könyv. Talán ez tud segíteni a problémán. A pápa úgy gondolja, hogy nyitva kell hagyni a problémát ebben az értelemben ott, ahol lelkipásztori probléma, paphiány van. A teológusoknak kell ezt tanulmányozniuk. Végül a pápa az Államtitkárság egyik püspökétől hallott esetre utalt, aki az ötvenes években egy kommunista országban dolgozott a forradalom kezdetén: püspökök titokban derék és vallásos parasztokat pappá szenteltek. Aztán harminc évvel később, a válság elmúltával, a dolog megoldódott. A püspök meghatottan mesélte a pápának, hogy egy püspöki mise alkalmával parasztkezükkel miként vették fel magukra a az albájukat.     

Az abortusz drámáját a gyóntatószékben lehet megérteni

A német újságírónő az abortusz kapcsán kérdezte a pápát, mondván, a keresztúti ájtatosságon az egyik fiatal nagyon kemény szavakat használt. Azt mondta, hogy van egy sír, ami az égbe kiált: az anyák méhéből kiszakított ártatlan életek az emberiség szörnyű kegyetlenségét jelzik. Isten adja meg, hogy emberségesebbek legyünk, hogy határozottan megvédjük az életet, és hogy az ártatlan életek gyilkolását megengedő törvényeket örökre eltöröljék. Az irgalmasság üzenete vonatkozik-e az abortuszt vállaló, szenvedő nőkre? – tudakolta a DPA tudósítója.

Ezzel kapcsolatban Ferenc pápa leszögezte: az irgalmasság mindenkinek szól, az áldott állapotban lévő személyeknek is. Aki ebben elbukik, nehezen lel irgalomra, mert a probléma nem a megbocsátás, hanem az, hogy elkísérjük azt a nőt, aki fölfogta az abortusz súlyát. Ezek szörnyű drámák, amiket igazán a gyóntatószékben érthetünk meg. Én ilyenkor a síró és szorongó nőknek azt szoktam tanácsolni, hogy beszélgessenek meg nem született gyermekükkel, aki az égben van. Énekeljék el neki azt az altatódalt, amit nem tudtak elénekelni. Így rálelnek a kiengesztelődés útjára anya és gyermeke között – válaszolt a pápa.

Venezuela: az erőszak nem szül jót

Az egyik mexikói újságíró a venezuelai helyzet kapcsán kérte Ferenc pápa állásfoglalását, aki azonban óvatosan nyilatkozott. A szenvedő venezuelai lakosság mellett áll és megrémiszti a vérontás, az erőszak. Segítséget kér a probléma békés megoldásához, majd Kolumbiát hozva példaként elmondta: a kolumbiai kadétiskolában történt erőszak is megmutatja, hogy a vérontás soha nem vezet megoldáshoz. Lelkipásztorként azonban nem akar egyik vagy másik oldal pártjára állni, hanem közös megegyezésre buzdítja őket.

A szexuális visszaélések felszámolásán dolgozik az egyház

Az amerikai CNS tudósítója a sok katolikust megbotránkoztató visszaélési válságról kérdezte a pápát. Sok amerikai katolikus imádkozik az egyházért, de sokan elárulva, letörtnek érzik magukat a közelmúltban napvilágot látott visszaélési esetek és azok eltussolása miatt. Mit vár a pápa a február végére összehívott találkozótól, amelyen a világ püspökkari elnökei vesznek részt?

A Szentatya elmondta, hogy az összejövetel ötlete a kilencfős bíborosi tanácsban született meg, amikor látták, hogy egyes püspökök nem tudták, mi a teendő, ha az egyházban szexuális visszaéléssel találkoznak. Felvállalva ennek felelősségét, döntötték el, hogy „katekézist” tartanak a püspöki karoknak. A február végi találkozó éppen a tudatosítást szolgálja: mit jelent az abúzus egy kisfiú, egy kislány számára? A pápa rendszeresen fogad visszaélési áldozatokat. Példának említette azt a személyt, aki az abúzust követően negyven éven át képtelen volt imádkozni. Ez szörnyű szenvedés! Először tehát a tudatosítás a feladat, aztán pedig a megfelelő eljárás lefolytatása. Olykor ugyanis a püspök nem tudja, mi a teendő, nem mindenhová jutott el az információ ezzel kapcsolatban. Imádkozni is fognak, bűnbánati liturgián vesznek részt, hogy bocsánatot kérjenek az egész egyház számára. A pápa szerint az ügy iránti érdeklődés kissé felfújt, vissza kell állni a valóság talajára. Az abúzus problémája tovább fog folytatódni, mert ez egy emberi probléma mindenütt. Utalva egy nemrég olvasott statisztikára, a Szentatya megjegyezte: szörnyű, hogy az esetek felét jelentik csak, amiknek a 20%-át hallgatják meg, és mindössze 5%-ában születik ítélet.

Egyensúly a migránskérdés megoldásában

Az ANSA olasz hírügynökség munkatársa, a pápát idézve abszurdnak és felelőtlennek nevezte azt a megközelítést, miszerint a migránsok a társadalmi bajok hordozói. Olaszországban az új migránspolitika következében bezárták az egyik befogadóközpontot (Castelnuovo di Porto), ahol az integráció csírái mutatkoztak: a gyerekek iskolába jártak. 2016-ban a pápa velük ünnepelte nagycsütörtököt. (Itt mutatta be az utolsó vacsora szertartását, és menekültek lábát mosta meg).

Ferenc pápa leszögezte, hogy nagyon összetett problémáról van szó. Először is nem szabad elfelejteni, hogy sok országot migránsok alapítottak – lásd Argentína, vagy az Amerikai Egyesült Államok esetét. Befogadás, elkísérés, fejlesztés, integrálás – ezek a pápa által használt kulcsfogalmak. Ehhez jön a körültekintés is, mert a politikai vezetőknek az óvatosság fontos erénye. Ez egy nehéz egyenlet – ismerte be a pápa, majd Svédország példáját említette, ahol sok migránst befogadtak, de most megálltak, mert nem tudják integrálni őket. Dicsérő szavakkal méltatta a Szentatya azokat az országokat, akik jeleskednek a befogadásban: Olaszország, Görögország, Törökország, Libanon, Jordánia.

Viszontlátásra az Arab Emirátusokban

Alessandro Gisotti, ideiglenes szentszéki szóvivő úgy búcsúzott el a repülőgépen utazó újságíróktól: hogy egy hét múlva újra találkoznak egy nagyon fontos úton, amelyet a pápa az Egyesült Arab Emirátusokba tesz majd (február 3-5-e között).

Büszkén vállaljunk gyermeket!

Végezetül a pápa hozzátette: új érzés született benne a világtalálkozó alatt. Mint mondta, ismeri Latin-Amerikát, de Panamát nem ismerte. Úgy fogalmazott: Panama egy nemes nemzet. Mire büszkék? A gyermekeikre. A magasba emelik őket és azt mondják: „Ő az én győzelmem, az én jövőm, az én büszkeségem!”. Ma, amikor a demográfiai télben élünk Európában, ez el kell, hogy gondolkoztasson bennünket. Mi mire vagyunk büszkék? A turizmusra, a nyaralónkra, a kutyusunkra, vagy arra, hogy a magasba emeljük a gyerekünket? Imádkozzatok értem, mert szükségem van rá – búcsúzott a kíséretében utazó újságíróktól Ferenc pápa a Panamából Rómába visszatérő gép fedélzetén.

Forrás: vaticannews.va / P. Vértesaljai László SJ / Gedő Ágnes – Vatikán