Pápai Missziós Művek Pontifical Mission Societies

Hírek: Ferenc pápa: A gyóntatók szolgálók, nem az irgalmasság uraiVissza a listához

2018. március 12.

Aki gyóntat, az legyen az irgalmasság tanúságtevője, aki közvetíti Isten hangját anélkül, hogy bármiféle befolyást gyakorolna a lelkiismeretre, különösképpen is a fiatalabbakéra. Így fogalmazott Ferenc pápa a 29. Belső fórumról tartott tanfolyam résztvevőinek, akiket pénteken fogadott az Apostoli Palota Kelemen-termében. A március 9-én véget ért négynapos kurzust a „Gyónás szentsége és a hivatás megkülönböztetés” témájának szentelték az Apostoli Penitenciária szervezésében.

Ne befolyásoljuk a fiatalokat

Mester, nevelő és pásztor. És természetesen mindig az irgalmasság tanúságtevője, sosem a lelkiismeret gazdája. A gyóntató élete ezen a tengelyen kell haladjon. A pápa beszédében rávilágított egy aspektusra, amelyet sokszor megemlít: a gyóntatófülkében senki nem gazdája senkinek, pusztán egy magasabb erő „eszköze”.

A gyóntató pap nem az irgalmasság vagy a kegyelem forrása, hanem annak nélkülözhetetlen eszköze, de csak is eszköze! – nyomatékosította a Szentatya a termet betöltő fiatal papoknak. Amikor azonban a pap ennek gazdájává válik, megakadályozza, hogy Isten cselekedjen a szívben. Ennek tudatosítása elősegítheti a figyelmes őrködést ama kockázat felett, hogy a lelkiismeret gazdájává váljon a pap. Erre elsősorban a fiatalokkalkapcsolatban kell figyelni, akiknek a személyisége még formálódóban van,tehát sokkal könnyebben befolyásolható.

Közvetítő ember és Isten között

Minél inkább eltűnik a pap, annál világosabban megjelenik Krisztus, az örökkévaló főpap. Ez segít a gyóntatónak a nélkülözhetetlen alázat elérésében, amely szükséges a gyóntató második jellemzőjéhez: tudja meghallgatni a kérdéseket mielőtt válaszokat kínálna fel.

A gyóntató arra kapott meghívást, hogy a meghallgatás embere legyen: a bűnös emberséges meghallgatója és a Szentlélek isteni meghallgatója. A szentségi beszélgetésben, amikor meghallgatjuk testvérünket, akkor magát a szegény és alázatos Jézust hallgatjuk meg. Amikor a Szentlelket hallgatjuk meg, akkor figyelmes engedelmességet gyakorlunk, az Ige meghallgatóivá válunk és felajánljuk a legnagyobb szolgálatot a fiatal bűnösöknek: kapcsolatba hozzuk őket Jézussal – mutatott rá Ferenc pápa.

A hivatás formája

A gyóntató felvállalhatja a lelki atya szerepét is, ha egy fiatal erre vágyik. Ebben az esetben a hivatás megkülönböztetés dimenziója is megjelenik, vagyis az az időszak, amelyben azokat a jeleket értelmezzük, amelyeket Isten helyezett el a fiatal életében. Ezáltal a szentségi gyónás során a beszélgetés a találkozás kiemelt alkalmává válik, hogy a bűnös és a gyóntató megnyíljon Isten akaratának meghallására és felfedezze, hogy mi lehet Isten terve a hivatás formájától függetlenül. Valójában a hivatás nem esik egybe, nem is eshet soha egybe egy formával. Ez formalizmus lenne – jegyezte meg a pápa. A hivatás maga a Jézussal való kapcsolat: életbevágó és nélkülözhetetlen kapcsolat.

Mindenekelőtt együttérzés

A pápa azzal zárta beszédét, hogy emlékeztetett három kifejezésre, amely hagyományosan jellemzi a gyóntatót: orvos és bíró, pásztor és atya, mester és nevelő. A fiatal papoknak, szeminaristáknak és diakónusoknak a Szentatya így fogalmazott: legyetek mindenekelőtt az irgalmasság tanúságtevői, akik tudják, hogy Jézus miként szenvedett együtt testvérei bűneiért, megnyitva előttük egy új és nagy távlatot, amelyet csak Isten adhat az embernek.

Forrás: Vatikáni Rádió