Pápai Missziós Művek Pontifical Mission Societies

Hírek: Európa egysége keresztény szemmel.Vissza a listához

2017. március 27.

Konrad Adenauer, Alcide De Gasperi és Robert Schuman – ennek a három keresztény államférfinak a nevéhez fűződik földrészünk egyesítésének terve, amelynek első konkrét lépése 1951-ben, az első nemzetek feletti európai intézmény, az Európai Szén- és Acélközösség, a mai Európai Unió előde létrehozása volt.  Közülük kettőjüket, Alcide De Gasperi olasz, és Robert Schuman francia politikusokat már megilleti az Isten Szolgája megnevezés, folyamatban van boldoggá avatási eljárásuk. Emlékük élénken él a földrész egyes keresztény közösségeiben – erre példa, hogy a lengyel főpásztorok március 13-án és 14-én tartott plenáris ülésükön, amelynek végén arra kérték a híveket, hogy imádkozzanak Európáért, ismételten leszögezték: támogatják Alcide De Gasperi és Robert Schuman, az Európai Közösség megálmodóinak boldoggá avatását.

De Gasperi és Schuman már Isten Szolgái közé tartoznak

Több szervezet, társulat részéről jelezték a kérést, hogy indítsák el Konrad Adenauer (1876-1967) német szövetségi kancellár, gyakorló katolikus boldoggá avatási eljárását is. Az államférfi, aki 1950-től 1966-ig a Német Kereszténydemokrata Unió elnöke is volt, németként, európaiként és keresztényként jellemezte saját magát. Híres mondása ma is időszerű: „Egy politikus a legközelebbi választásokra gondol, egy államférfi a következő nemzedékre”.

Konrad Adenauer politikáját az egyház társadalmi tanítása ihlette

1933-ban, mint a nácizmus nyíltan megvallott ellensége, a Gestapo elől Koblenz közelében, a Rajnától néhány kilométerre fekvő Maria Laach-i bencés apátság kolostorában talált menedéket. Az itt eltöltött egy éves időszakban ismerkedett meg XIII. Leó pápa „Rerum novarum” és XI. Pius pápa „Quadragesimo anno” enciklikájával, az egyház szociális tanításával. Ezekből a pápai körlevelekből merítve dolgozta ki mély keresztény hittel áthatott társadalmi programját. Ennek alapgondolatát képezte, hogy az Isten által meghatározott rendet kell megvalósítani a modern társadalmi szférában is. Az egyre terjedő materializmus ellensúlyozására sürgette: „minden nemzetben hozzanak létre keresztény pártokat, amelyek hassák át keresztény lelkülettel a politikai, gazdasági és társadalmi életet, valamint teremtsenek minden állampolgár számára keresztény létfeltételeket, szem előtt tartva a keresztény etikát”. 1956-ban mondta egy nagygyűlésen: „Kereszténynek lenni valami nagyon hatalmas, olyan valami, ami nagyon nehéz. Szerényen meg kellene elégednünk annyival, hogy pusztán ezt mondjuk: törekszünk rá, hogy keresztények legyünk. Erőfeszítéseinkkel igyekszünk keresztényként élni és ezen az úton haladva szeretnénk lassan a tökéletesség egyre magasabb fokait elérni”. Álma az volt, hogy Európa ne csak közös ház, hanem egyben a szabadság háza is legyen minden európai számára.

Szent II. János Pál: a keresztény politikusok gazdagítsák Európa atyjainak örökségét

Mint ahogy Szent II. János Pál 2003. november 7-én a Robert Schuman Alapítvány tagjaihoz intézett beszédében emlékeztetett rá: „Az európai földrész egyesítésének legfőbb előmozdítói olyan férfiak voltak, akiket mély keresztény hit hatott át: Adenauer, De Gasperi és Schuman. Hogyan is becsülhetnénk alá azt a tényt, hogy 1951-ben, mielőtt megkezdődtek volna a kényes kérdéseket érintő tárgyalások, egy Rajna-parti bencés kolostorban találkoztak, hogy elmélkedjenek és imádkozzanak?”

A szent pápa hozzátette, egyben meghatározva minden keresztény politikus feladatát: „Rátok is az a kötelesség hárul, hogy ne pusztán megőrizzétek és védelmezzétek, hanem fejlesszétek tovább és szilárdítsátok meg azt a spirituális és politikai örökséget, amelyet ezek a nagy államférfiak hagytak az utókorra”.

Európát nem lehet valamilyen közös szerkezetben integrálni

Robert Schuman, (1886-1963) kereszténydemokrata politikus, Franciaország külügyminisztere 1950. május 9-én a párizsi külügyminisztérium, a Quai d’Orsay, híres Óra szalonjában jelentette be a nemzetközi sajtónak a francia kormány kezdeményezését, olyan új politikai és gazdasági együtműködést javasolva Európa számára, amely kizárja a háborút a kontinens országai között.  Nyilatkozatát ezekkel a tömör, ma már történelmi szavakkal kezdte: „A világbékét csak úgy lehet megőrizni, ha az azt fenyegető veszélyekkel arányban álló kreatív erőfeszítéseket teszünk”. Az ún. „Schuman-nyilatkozat” megállapította: „Európát nem lehet egy csapásra felépíteni, sem pusztán valamely közös szerkezet kialakításával integrálni”. Konkrét megvalósításokra, de mindenekelőtt a tényleges szolidaritás megteremtésére van szükség. A minden évben május 9-én megrendezett Európa-nap, az európai béke és egység ünnepe erre a nyilatkozatra emlékezik. Az európai parlamenti választásokat is ötévente ezen a napon tartják.

A Párizsi szerződés volt az első lépés az európai egység útján

A Szent II. János Pál által említett Párizsi szerződés, amelyet 1951. április 18-án írtak alá a francia fővárosban, létrehozta Franciaország, az NSZK, Olaszország és a Benelux államok között az Európai Szén- és Acélközösséget, amely később az Európai Unió részévé vált. A szénbányászat és az acéltermelés közös ellenőrzése nagy előrelépést jelentett a földrész egységének megteremtésében. Franciaország és Németország között a szerződés egyben véget vetett az Elzász-Lotaringia szén- és vasérckészleteiért dúló hosszú háborúskodásnak.

Az egységes Európa alapköve a nemzetek közötti egyenlőség

Schuman és az európai egységtörekvések megálmodói, az Európai Unió alapító atyái előtt távoli célként az európai föderáció megteremtésének gondolata lebegett, amelyhez felfogásuk szerint lépésről lépésre haladva lehet eljutni, a Franciaország és Németország közötti megbékéléstől kiindulva. Schuman  az európai közösséget nem egy központi hatalomként, nem egyfajta „birodalomként”, „szent szövetségként” képzelte el, hanem olyan unióként, amelynek alapköve a demokrácia, a nemzetek közötti kapcsolatok egyenlősége. Ez pedig a keresztény tanításból fakad.

A Krisztus előtti történelmi időszakban nem lehet demokráciáról beszélni

Schuman hirdette, hogy a demokrácia akkor született, amikor az ember arra kapott felhívást a kereszténységben, hogy földi életét az emberi méltóságnak megfelelően, az egyéni szabadság, valamint mindenki jogainak tiszteletben tartásával, a mindenkit magába foglaló testvéri szeretet gyakorlata révén valósítsa meg. „A kereszténység megtanította minden ember egyenlőségét, fajra, bőrszínre, társadalmi osztályra, foglalkozásra való tekintet nélkül. Tudatosította a munka méltóságát, a lelki értékek elsőbbségét, amelyek egyedül képesek arra, hogy megnemesítsék az embert”.

Unió, kohézió, koordináció” – egység, összetartó erő, összehangolt tevékenység

Robert Schuman célja nem az volt, hogy egy államok feletti államot hozzon létre, hanem az „unió, kohézió, koordináció”, vagyis az egység, az összetartó erő és az összehangolt tevékenység jelentették számára az elsődleges szempontokat, ahogy ezt „Európáért” című könyvében kifejtette. Mindez azonban csak akkor tud valóban működni, ha érvényesül az alapelv: minden tagállam egyenlő jogokkal és egyenlő kötelességekkel rendelkezik.

A keresztény politikus teremtse meg a spirituális és a profán közötti összhangot

Elképzelése szerint világosan meg kell különböztetni a „császár és Isten” szféráját. Vagyis a kereszténységet ne vessék alá egy sajátos jogi rendszernek. Az egyház őrködjön a természeti törvények és a kinyilatkoztatott igazságok tiszteletben tartásán.  A felelősségteljes politikus feladata pedig, hogy megteremtse a spirituális és profán megfontolások rendjének – gyakran nem könnyű, de szükséges – szintézisét. A demokrácia és a kereszténység egymással összefonódva hatotta át Robert Schuman európai tervét.  Meghatározása szerint a demokrácia a „nép szolgálatában áll, s annak egyetértésével működik”, létét pedig a kereszténységnek köszönheti.

Európa békéje a világbéke kulcsa

A második világháború által okozott hatalmas pusztítás, a spirituális, erkölcsi, humánus és anyagi értékek mélyzuhanása kihívást jelentett mind a földrész népei, mind az egyének számára. A kölcsönös gyűlölet újjáéledését csak az akadályozhatja meg, ha magukévá teszik a kiengesztelődés és béke keresztény üzenetét – ez volt Robert Schumann álláspontja, aki azt hirdette: „Európa békéje a világbéke kulcsa, Európában a béke szükséges alapfeltétele a Franciaország és Németország közötti kiengesztelődés”.

Az eredeti tervben nem szerepelt a nemzetállamok felszámolása

Schumannak nem az volt a célja, hogy az európai államokat összevegyítse, hogy nemzetállamok feletti szuperállamot hozzon létre.  Meggyőződése volt, hogy az európai államok történelmi valóságot képviselnek, felszámolásuk lehetetlen lenne pszichológiai szempontból is. Különbözőségük éppen előnyt jelent, semmiképpen sem szerepelt tervei között a nemzetállamok uniformizálása, egyszintre hozása. Francia igazságügyi miniszterként (1955-1956) az Európai Mozgalom elnöke lett, majd 1958-ban a strasbourgi Európa Parlament elnökévé választották. Olyan nemzetek feletti struktúrát képzelt el, amely nem szünteti meg az etnikai és politikai határokat, nem zúzza szét a nemzetállamok szuverenitását, hanem a történelmi múlt megtagadása nélkül teremti meg a szövetségi szintű együttműködést, a szolidaritást az egyenlő jogokkal és kötelességekkel rendelkező európai államok között. A vallás egyént és társadalmat formáló erejét egyetlen állam sem hagyhatja figyelmen kívül. Összetartó spirituális erejévé válhat az európai intézményeknek, a gazdasági és politikai egység megteremtésének, hiszen Schuman elképzelése szerint a „szó keresztény értelmében vett általános demokrácia megvalósításának nagyszabású terve Európa felépítésében ölt majd testet”.

A politikusokra sajátos erkölcsi felelősség hárul döntéseikben

Alcide De Gasperi (1881-1954) 1881-ben született az észak-olaszországi Trentino tartományban. Mély katolikus hite átitatta egész politikai tevékenységét. Őrá is nagy hatást tett XIII. Leó pápa „Rerum novarum” k. enciklikája. Ennek tanulmányozása nyomán alakult ki az a meggyőződése, hogy az egyház szociális tanítását össze kell egyeztetni a politikai mozgalmakkal. A katolikus politikai szervezetek az egyház elvárásainak megfelelően hajtsák végre társadalmi programjaikat. Fontos közvetítő szerepet töltött be az európai integráció kezdeti szakaszában az évszázados ellentéttekkel küzdő Németország és Franciaország között.

A keresztény politikus döntéseit mindig ragyogja be az egyház tanítása

XVI. Benedek 2009. június 20-án, az Alcide De Gasperi Alapítvány tagjaihoz intézett beszédében a következő szavakkal méltatta az olasz kereszténydemokrata politikust, aki 1945-53 között a miniszterelnöki tisztséget töltötte be: a lelkiség és a politika kiválóan egyesültek személyiségében. Ratzinger pápa emlékeztetett rá, hogy De Gasperi 1902-ben a trentói katolikus kongresszuson felvázolta a világi apostolkodás fő vonalát, amely egész életét végig kísérte: „Nem elég saját magunkban megőriznünk a kereszténységet, hanem a katolikus erőink egészével küzdenünk kell, hogy visszaszerezzük a hitnek az elveszett területeket”. Következetesen hűséges maradt az emberi és keresztény értékekhez. Azt hirdette, hogy a demokratikus rendszerben a politikus sajátos felelősségű közigazgatási küldetést kap, de ezzel párhuzamosan erkölcsi felelősséggel is tartozik saját lelkiismeretének. A keresztény politikus döntéseit mindig ragyogja be az egyház tanítása.

A Római Szerződés az Európai Unió alapdokumentuma

Az Európai Unió 27 államának hivatalos küldöttségei ezen a szombaton Rómában arra emlékeznek, hogy a hat alapító, Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország és a három Benelux állam képviselői 1951. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony liturgikus ünnepén írták alá a „Szerződés az Európai Gazdasági Közösség létrehozásáról” elnevezésű dokumentumot, amely mind a mai napig az Európai Unió alapdokumentuma  és legfontosabb jogforrása a későbbi – főleg maastrichti és a lisszaboni kiegészítésekkel együtt.

Az elmúlt hat évtized számos gyökeres változást hozott, a kettészakított földrész egyesítése után azonban újabb kihívásokkal kell szembenéznie Európának. Az alapítók szándékával ellentétben nem valósult meg az egyes országok jogegyenlősége, veszélybe került a nemzetállamok szuverenitása, a kontinens keresztény arculata. Emlékezzünk Goethe szavaira, aki szerint „Európa zarándokutak mentén született, anyanyelve pedig a kereszténység” és konkrét tettekkel védjük meg őseink örökségét.

Forrás: Vatikáni Rádió

A pápák és Európa a II. világháborút követő időszaktól napjainkig – történelmi háttér a katolikus egyház „Európa politikájához” 

A pápák Magisztériuma

A XX. század második felét vizsgálva a pápák mindig élénk figyelemmel kísérték Európa sorsát. Teljes mértékben tiszteletben tartva az egyház és a politika különválasztását, bátran és építő jelleggel fogalmazták meg tanításukat. Ehhez az is alapot adott, hogy az egyház, a hit letéteményese a kezdetektől fogva nagymértékben hozzájárult a mai Európa születéséhez, kialakulásához és növekedéséhez.

XII. Piusz: Európa ébredjen ismét tudatára sajátos lelkiségének

XII. Piusz pápa már 1948-ban nyilvánosan támogatta egy „Európai Unió” létrejöttét, szövetségi struktúra formájában. Néhány évvel később így fogalmazott: „Érvek sokasága arra szólítja fel az európai nemzeteket, hogy valódi szövetségben egyesüljenek”. A pápák gondoskodása egyidejűleg szólt az európai népek kormányzóinak és vezetőinek, valamint a keresztény állampolgároknak, akiknek feladata, hogy mint a hit emberei aktívan részt vegyenek a földrész anyagi, kulturális és spirituális növekedésében. „Európa, az Isteni Gondviselés elrendelésének megfelelően, még lehet értékek táptalaja és közvetítője, ha képes lesz ismét tudatosítani saját spirituális jellegét és megtagadni a hatalom istenítését” – tanította XII. Piusz pápa.

XXIII. János: Az új Európa építése nem a kormányok kiváltsága, hanem népei közös alkotása

XXIII. János, a II. Vatikáni Zsinat pápája az egyház szociális tanítását fejlesztette tovább „Mater et Magistra” és „Pacem in terris” enciklikáiban. A Berlini Fal és a kubai válság időszaka volt ez, amikor a világ két nagyhatalma között egyre feszültebbé vált a helyzet. Roncalli pápa tanításában végsőkig menő erőfeszítésekkel szögezte le a béke elsőbbségét az atomháború fenyegető rémálmával szemben. Rádióüzenetében intézett felhívást a világhoz, hogy mindenki őszintén munkálkodjon a béke érdekében. Minden jog nem az emberi akaratban, az államok, szervezetek törvényhozásában gyökerezik, hanem a Teremtő Istentől származik. Az emberi jogok egyetemesek, sérthetetlenek és elidegeníthetetlenek. 1962-ben a 49. franciaországi szociális hétre írt levelében XXIII. János pápa rámutat annak a szükségességére, hogy Európa a nemzeteit meghatározó sajátosságokból kiindulva váljon élő és eredeti valósággá. Az egyes államok Európa közös java érdekét szolgálják saját nemzeti hagyományaikra támaszkodva. Európa kialakítása ne legyen a kormányok kizárólagos privilégiuma, hanem a népek közös alkotása. 

Roncalli pápa esetében nem feledkezhetünk meg arról a karizmatikus szerepéről, amelyet a keleti egyházakkal való kapcsolatok terén töltött be. Bulgáriában, Törökországban és Görögországban pápai delegátusként szerzett tapasztalatait felhasználva hozta létre 1960-ban a Keresztény Egységtitkárságot, ezzel is előkészítve az Egyetemes Zsinatot.

VI. Pál: az európai népek közös öröksége az evangéliumon alapul

Montini pápa magisztériumában központi helyet foglal el a béke kérdése. Nem véletlen, hogy 1968. január elsején megalapítja a Béke világnapot, amely azóta is kiváltságos helyet foglal el a nemzetközi életben. VI. Pál, elődeihez hasonlóan úgy tekint az európai egységesülési folyamatra, mint a földrész, és ennek következtében az egész világ békéje megvalósításának elsődleges útjára.

Miben áll Európa békéje? Mindenekelőtt a személyek és népek jogainak tiszteletben tartását jelenti, szem előtt tartva az emberi méltóságot, a nemzetek szuverenitását, a fegyverkezési hajsza beszüntetését, a gyűlölet és a diszkrimináció minden formájának felszámolását. Azonban szükség van arra, hogy „a műszaki és gazdasági kapcsolatok hálózatát ugyanaz a lelkület éltesse és hassa át”.

VI. Pál pápaságának idején a vatikáni diplomácia legnagyobb sikerének számított a Szentszék részvétele az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencián, amelyet Helsinkiben tartottak 1972-75 között. Ez a vasfüggönyön túli országokkal való együttműködés fejlődésének kezdetét jelentette, ugyanakkor kifejezte azt az igényt, hogy az egész földrészen egyforma mértékben hivatkozhassanak az emberi jogok tiszteletben tartására. A Szentszék a kommunista diktatúra elnyomása alatt élő országok meghívását elfogadva vett részt a tárgyalásokon. Ez volt az első alkalom, hogy az 1815-ös Bécsi Kongresszust követően a Szentszék teljes jogú és felelősségű tagként vett részt egy politikai jellegű nemzetközi konferencián.

1976. január 12-én, a szentszéki diplomatákhoz intézett beszédében VI. Pál pápa hangsúlyozta, hogy a konferencián a Szentszék a vallásszabadság tiszteletben tartására vonatkozó igény legközvetlenebb szócsöveként vett részt. A konferencia önmagukban véve kiváló alapelveket és viselkedési formákat szögezett le, amelyek hatékonyságát majd a jövőben lehet lemérni, azok gyakorlati megvalósítása során. A történelem csak ekkor ítélheti meg pozitívan ezt az eseményt. A minden résztvevő által elfogadott alapelvek és normák szorosan kapcsolódnak az európai népek közös eszményeihez. Ez az örökség főleg az evangéliumi üzeneten alapul, amelyet Európa befogadott, és amely lényegében szintén közös más kontinensek népeivel, azokat is beleértve, akik nem tartoznak az ún. „keresztény civilizációhoz”. A keresztény üzenet azonban ott is az ember legmélyebb elvárásait tolmácsolja.

Szent II. János Pál: Európa! Tárd szélesre kapuidat Krisztus előtt!

1988. október 11-én II. János Pál pápa az Európai Parlamentben mondott beszédében ismételten leszögezte: „A Szentszék az utóbbi világháború végét követően soha nem szűnt meg Európa építésére buzdítani”. 1999 júniusában, amikor hetedik alkalommal tett apostoli látogatást hazájában, történelmi beszédet mondott a lengyel országházban. A számára különösen kedves metaforát alkalmazva emlékeztetett a földrész két tüdejére, Keletre és Nyugatra, a keresztény spirituális örökség gazdagságára, miközben óva intett egy pusztán gazdasági és politikai szempontokra épülő Európa megvalósításától. „Ha azt akarjuk, hogy Európa új egysége tartós legyen, akkor azokra a spirituális értékekre kell építenünk, amelyek egykor alapjait képezték, figyelembe véve az egyes nemzetek kultúrájának és hagyományainak gazdagságát és különbözőségét”. A megújuló földrész „legyen a Lélek Nagy Európai Közössége” – mondta a szent pápa, majd a varsói parlamentben is megújította felhívását: „Európa, tárd szélesre kapuidat Krisztus előtt!”

Ennek az egységes Európának a spirituális fővárosaként Wojtyła pápa 2003. november 30-án, Advent első vasárnapján, Santiago de Compostela spanyolországi kegyhelyet jelölte meg a város érsekéhez intézett levelében, a harmadik keresztény évezred első Szent Jakab-éve alkalmából.

XVI. Benedek: Európa több, mint földrajzi egység – kulturális és történelmi fogalom

XVI. Benedek pápaságának kezdetét II. János Pál halálának planetáris eseménye jelölte meg, amely a katolikus közösség erőteljes egységének a pillanata volt. A föld nagyjai mind felvonultak a szent pápa temetésén, közösen gyászoltak a nem keresztények, a nem istenhívők is. Ratzinger pápa ezekkel a szavakkal kezdte péteri szolgálatát: „A betegség és a halál szomorú napjaiban csodálatosan megmutatkozott szemünk előtt: az egyház él, az egyház fiatal!”

Az értelem és a hit kapcsolata gyakori témája volt Magisztériumának: „A világ mélyen vallásos kultúrái az isteni kizárását az értelem egyetemességből úgy élik meg, mint támadást legbensőbb érzéseik ellen. Egy olyan értelem, amely süket az istenivel szemben és a vallást a szubkultúra szférájába szorítja ki, képtelen beleilleszkedni a kultúrák párbeszédébe”.

Tíz évvel ezelőtt, 2007. január 8-án, XVI. Benedek pápa a Szentszékhez rendelt diplomáciai testület tagjaihoz intézett szokásos év eleji beszédében a következő szavakkal utalt a Római Szerződés közelgő ötvenedik évfordulójára:

“Most, amikor a Római Szerződés 50. évfordulójának megünneplésére készülünk, szükséges, hogy reflektáljunk az Európai Alkotmányt létrehozó Szerződésre. Azt kívánom, hogy maradéktalanul védjék meg az alapvető értékeket, amelyekre az emberi méltóság épül, különös tekintettel a vallásszabadságra, minden dimenziójára, valamint az egyházak intézményes jogaira. Ugyanakkor nem lehet eltekinteni a földrész tagadhatatlan keresztény örökségétől, amely nagymértékben hozzájárult a nemzetek és népek Európájának kialakításához”.

XVI. Benedek egybefűzte az 1956-os magyar forradalom és a Római Szerződés történelmi eseményeit

XVI. Benedek pápa az előző évre visszatekintő, nagy jelentőségű beszédében fontosnak tartotta, hogy kiemelje a földrész sorsát nagymértékben meghatározó 1956-os magyar forradalom és szabadságharc évfordulóját is.

„A budapesti felkelés ötvenedik évfordulója, amelyet tavaly októberben ünnepeltünk, emlékeztetett bennünket a XX. század drámai eseményeire, amelyek minden európait arra ösztönöznek, hogy minden fajta elnyomástól és ideológiai befolyástól mentes, szabad jövőt építsen, hogy a barátság és testvériség szálait fűzze, hogy gondoskodást és szolidaritást mutasson a legszegényebbek és legkisebbek iránt. Ugyanakkor fontos, hogy megtisztítsuk a múlt feszültségeit, előmozdítva minden szinten a kiengesztelődést, mert csak ez teszi lehetővé a jövő építését és azt, hogy megnyíljunk a reménynek”.

Ma is hálásak vagyunk Benedek pápának, hogy a nemzeti önazonosságunk számára ilyen fontos történelmi eseményt példaként említette a világ minden részét képviselő szentszéki diplomatákhoz intézett beszédében.

XVI. Benedek beszédét a következő felhívással folytatta, amely ma, tíz év távlatában különösen prófétaian hangzik: “Felhívást intézek mindazokhoz is, akik az európai földrészen a terrorizmus felé hajlanak, hogy szüntessenek be minden ilyen típusú tevékenységet, mert ezek a magatartások, amelyek az erőszakot juttatják érvényre és félelmet idéznek elő a lakosság körében, zsákutcába vezetnek”.

Forrás: Vatikáni Rádió