Indonézia 1949-ben vált függetlenné Hollandiától.
Egy holland ferences nővér, Rosa de Bie, volt az első, aki megnyitotta a kolostort 90 évvel ezelőtt. „Valószínűleg én leszek az utolsó, aki becsukja az ajtót” – mondja mosolyogva Marie-Cecile Herder nővér, az egyetlen életben lévő bergen op zoom-i ferences nővér. Ő örömmel vett részt az ünnepségen, visszaemlékezve, hogyan született meg a helyi szerzetesi kongregáció, amelyet elismertek az indonéz püspökök. A sukabumi szerzetesi kongregáció a bergen op zoominak az indonéz verziója. Átvette tőle a ferences szellemiséget, elismerve azt sugallatként és gyökérként. Marie-Cecile nővér boldog, hogy a holland ferences nővérek karizmája virágzásnak indult Indonéziában, ez az „inkulturáció” valódi példája.
Marie-Cecil nővér  felidézte hat nővértársuk missziós kalandját, akik 1933-ban elhajóztak Marseille-ből Jacartába, amit akkor Batavia-nak hívtak. Elsősorban a semarangi és muntilani kórházak betegei ápolásának szentelték életüket. Aztán átköltöztek Sukabumiba, folytatva tevékenységüket az egészségügy terén, a helyiek által felajánlott házban. Később sikerült egy állandó lakóhelyet kapniuk, ami ma is a sukabumi nővérek anyaháza.
Vincentia nővér indonéz, ő a Sukabumi Ferences Nővérek Kongregációjának főnökasszonya. Elmondja, hogy ma 109 szerzetesnővér van az intézményben, akik Indonézia különböző egyházmegyéiben élnek.
1996-ban a Sukabumi Ferences Nővérek Kongregációját elismerték mint autonóm szerzetesi kongregációt Bogor egyházmegyében, mivel a holland nővérek száma egyre csökkent, mert nem voltak szerzetesi hivatások.
Rosa de Bie nővér volt a holland kongregáció alapítója és Marie-Cecile nővér lesz valószínűleg az utolsó a nővérek közül, aki meglátogatja az indonéz missziót. A misszionárius nővér azzal a biztos tudattal és vigasszal tér vissza Hollandiába, hogy a Szentlélek munkája folytatódik és a holland szerzetesnővérek szellemi öröksége és apostoli buzgósága tovább él a mai indonéz nővérek életében és pasztorális munkájában.

(Fides)