„Sok fiatal között élek, akik a nevelő atyákkal és a Központ barátaival testvériségben és egyszerűségben élnek. Az ő lelkivezetésüket és lelkigyakorlatok előkészítését végzem, valamint képzési tanfolyamokat tartok, ezenkívül a nevelők számára tartott találkozókon veszek részt.
Mindezek mellett főleg vasárnaponként próbálom felajánlani pasztorális szolgálatomat a környék plébániáin. A munka nem kevés, és nagy felelősségérzetet kíván meg, mivel a hivatás és a szeminaristák élete forog kockán, a jövendőbeli fehér atyáké, akik tőlem és a többi atyától hiteles keresztény tanúságtételt várnak. Ez alázatot kíván meg, ami megengedi a nevelőknek azt, hogy osztozzanak ezeknek a fiataloknak a problémáiban, és belemerüljenek személyes történeteikbe a papság és a végnélküli missziós elköteleződés felé vezető úton.”
„Természetesen, ahogy máshol sem, itt sem minden rózsaszínű. A víz például nem iható, és ezért szűrni kell vagy fel kell forralni. Nairobival szemben, ahol 2021-től voltam, Calavi trópusi klímája nehéz és a maláriaszúnyogok nagy mennyiségben vannak jelen és aktívak is; próbálunk szembeszállni velük szúnyoghálóval és rovarirtó szerekkel.
Mindezek ellenére kijelenthetem: a misszió egy olyan kaland, amit érdemes megélni, mert segít felfogni azt, ami lényeges az életben és relativizálni azt, ami abszolúttá válhat.
Azt kérem az Úrtól, hogy segítsen szeretetének visszatükröződésévé válnom, itt és ahova csak elvezet engem Lelkének fúvása. A vágyam főleg az, hogy egyszerűen megosszam a Tőle kapott értékes ajándékot: a hitet, ami az életnek ízt, derűt és jelentést ad.”
Nigéria, Ghána, Kenya, Tanzánia, Togo, Elefántcsontpart, Angola, Libéria, Zambia, Kongói Demokratikus Köztársaság, Benin, India – ezekből az országokból származik a 37 szeminarista, akik jelenleg a calavi ‘Brésillac’ Központban vannak. A nevelő atyák 5-en vannak, akik közül 1 indiai, 2 nigériai, 1 lengyel és 1 olasz.

(Fides)